A pszichológus újabb tanácsai
2020. 04. 23.

Hogyan segítsünk a gyerekeknek átvészelni a bezártságot?

Folytatódik Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ pszichológusának rovata. Minden héten jelentkezik egy gondolatébresztő írással ezekben a nehéz napokban. Ő így kíván segíteni olvasóinknak és követőinknek, hogy könnyebben átvészeljük a bezártságot. Szülőknek kötelező olvasmány!

 

 

Napirend kialakítása, közös beszélgetések

Az előző heti játékos témajavaslatok után ismét egy komolyabb témáról szeretnék írni. Olvashattak már néhány gondolatot arról, hogy hogyan beszélgessünk a gyermekeinkkel a koronavírus-járványról. Most ismét a gyerekek kerülnek az írás középpontjába, és azok az életkori különbségek, amiket szülőként figyelembe kell vennünk. Témaválasztásomat az indokolja, hogy már több mint egy hónapja vagyunk ebben a megváltozott élethelyzetben, és elképzelhető, hogy több család életében most jött el egy olyan pillanat, amikor újabb nehézségekkel kell szembenézni. Az elején nehéz volt az átállás, a hirtelen ránk zúduló rengeteg információ, a félelem a betegségtől, a napról napra változó intézkedések. Mindenki átszervezte az életét, megszervezte a digitális tanulás és otthoni munkavégzés feltételeit, jó esetben pár hét alatt sikerült kialakítani egy olyan rendszert, amelyben a család működni tud. Napirend kialakítása, közös beszélgetések, játékok segítették a helyzet megoldását. Ebben a működőképes rendszerben azonban időről időre felbukkanhatnak újabb váratlan nehézségek, hiszen nem látjuk a korlátozások végét, és ez a bizonytalanság stresszes állapotot eredményezhet. Ezt fontos tudatosítani magunkban, és nem szabad megijedni, ha azt tapasztaljuk, hogy most valami mégsem működik. Gondoljuk át a lehetőségeinket ugyanúgy, mint az elején. Tudunk-e valamit változtatni? Mi az, amit tudunk változtatni, és mi az, amire nincs ráhatásunk? Fontos, hogy kapjanak egyre nagyobb szerepet azok a tevékenységek, amelyek feltöltenek, segítenek kikapcsolódni. A sokat emlegetett én-idő szerepe most tényleg felbecsülhetetlen, ezért még ha csak napi néhány perc erejéig is, de törekedjünk a megvalósítására.

Életkori sajátosságok: az óvodások

A gyermekeinkkel való kapcsolat alakítása során pedig figyelembe kell vennünk az életkori sajátosságokat, különösen akkor, ha a családunkban több különböző korú gyermeket nevelünk. A gyerekek életkorukból adódóan más és más módon reagálhatnak a kialakult helyzetre. Óvodáskorban jellemző, hogy a gyerekek sokszor testi tünetekkel jeleznek, ha valami baj van. A fő területek, ahol változás következhet be az alvás, az étkezés és a szobatisztaság. A változás formája és mértéke nagyon különböző lehet: nehezített az elalvás vagy felkel a gyermek éjszaka, esetleg rosszat álmodik, az étkezés terén válogatóssá válik, vagy egyáltalán nem akar enni, inni. Újra bepisilhet éjszaka, esetleg csak nagyon ritkán, nappal. Megjelenhetnek a dühkitörések, hisztisebb időszakok, indulatkezelési problémák. Mit tehetünk szülőként? Az óvodás korú gyermekek esetében nagyon fontos a médiatartalmak teljes kerülése. Lehetőleg ne az ő jelenlétükben nézzük meg az esti híradót, még akkor sem, ha azt gondoljuk, hogy ő játszik, és úgysem figyel. Az ingereket, félinformációkat abban az esetben is feldolgozzák, esetleg továbbgondolják és félreértelmezik, ami számos további probléma forrása lehet. Az információ korlátozásán túl segíthetünk nekik a napi rutin rugalmas fenntartásával. Ez azt jelenti, hogy törekedjünk a családi és napi rutin fenntartására, legyenek meg a fix keretek, de apróbb változtatásokat engedjünk, ha úgy érezzük, hogy gyermekünk megnyugszik, ha például este egy kicsit még tovább beszélgetünk, mesélünk. Ebben az esetben ne ragaszkodjunk mereven az előre meghatározott lefekvési időponthoz. Az elalvás előtti lecsendesítő, nyugtató tevékenységeknek nagyon fontos szerepe van a mostani időszakban. Minden este meséljünk, beszélgessünk a gyerekekkel. A mese ne a tévében vagy valamilyen elektronikus eszközön megtekintett mese legyen, hanem élőszóban valamelyik szülő vagy nagyobb testvér mondja el. Ennek értéke felbecsülhetetlen egy kisgyermek életében! Napközben is játékokon, meséken keresztül segíthetünk gyermekünknek, hogy kifejezze érzéseit, igényeit. A mese és a játék feszültségoldó hatásán túl a testi kontaktus, a szóbeli és fizikai megnyugtatás is legyen jelen, megnövekedett mértékben, ha a gyermekünk úgy igényli: sok-sok ölelés, ringatás, simogatás, mesélés, mondókázás közben, vagy csak úgy spontán is.

Az iskoláskorú gyerekek

Kisiskolás korban még szintén megjelenthetnek a különböző testi tünetek, de az alváson, étkezésen túl náluk az olyan tünetek hangsúlyosabbak, mint a hasfájás, fejfájás. Persze ez nem jelenti azt, hogy óvodáskorban ezek a tünetek nem jelenthetnek meg, csak nem ezek a hangsúlyosak. 6-12 éves életkorban viszont előtérbe kerülhetnek. A kortárskapcsolatok fontossága miatt náluk már gondot okozhat a társakkal való kapcsolat hiánya is. Az óvodáskorban felsorolt megoldási javaslatokon (finom, de határozott szabályrendszer, türelem, tolerancia, megnyugtatás) túl kisiskolás gyermekeinknek biztosíthatjuk a barátotokkal, osztálytársakkal való kapcsolattartás lehetőségét is. Természetesen olyan formában, ami a család életébe beleilleszthető. Ha eddig még nem használt a gyermekünk okostelefont, és nem szeretnénk a kezébe adni, akkor ebben az élethelyzetben se tegyük. Lehet telefonálni a barátoknak, vagy írhatunk levelet, rajzolhatunk nekik akár úgy is, hogy majd később adjuk oda. Ha nem jelent számunkra problémát az internetes kapcsolattartás, mert például már korábban is így beszélgettünk a távol élő nagymamával, akkor a barátokkal is próbáljunk erre módot találni. A lényeg, hogy értsük meg a gyermekünk ilyen jellegű igényeit, és együtt találjuk ki a kapcsolattartás lehetséges formáit.           

A serdülők

Serdülőkorban szintén dominánsak a különböző testi tünetek, elsősorban náluk is a fejfájás, hasfájás, de szintén jelen lehetnek az alvásban vagy étkezésben bekövetkező változások. 13-16 éves korban ezeken túlmenően megjelenhetnek olyan tünetek is, mint az energiaszegénység, fásultság, az érdeklődés elvesztése, elhatárolódás a kortársaktól és a szeretteiktől. A társakkal való kapcsolattartáson túl kamasz gyermekünknek biztosítsunk arra is lehetőséget, hogy egyedül tudjon lenni, ha szeretne. Nehéz ezt megvalósítani, ha a család minden tagja otthon van, de náluk ez a túlélés eszköze lehet. Ahogy az óvodásnak arra van most fokozott igénye, hogy még több figyelmet és testi kontaktust kapjon, a kamasz gyereknek adjuk meg az egyedüllét lehetőségét. És a törődést, figyelmet, amikor úgy igényli. Náluk is fontos azonban a rugalmas keretek fenntartása, alapvető szabályok felállítása, részvétel a családi rutinban: házimunka, kisebb testvérek támogatása, ötletek és stratégiák gyűjtése az egészség megőrzése érdekében. A fizikai aktivitás, a napi testmozgás beiktatása kiemelt fontosságú az iskolás korosztály érdekében nem csak a fizikai, hanem a mentális megőrzés érdekében is!

Bármilyen életkorú gyermekünk van, a türelem, a rugalmas szabályrendszer, a beszélgetés lehetősége mindenki életében kulcsfontosságú, és segíti a mindennapokat a jelenlegi helyzetben. Az általános dolgokon túl azonban vegyük figyelembe az életkori sajátosságokat is, és ennek megfelelően alakítsuk a családi életünket. Természetesen még egy adott korosztályban sincs két egyforma gyermek, mint ahogy nincs két egyforma szülő sem, és a lehetőségek, a körülmények is nagyon különbözőek. Ezért fontos, hogy az általánosságban megfogalmazott dolgokat igazítsuk a mi családunk életére.  Ehhez kívánok sok-sok türelmet és kitartást!

Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, pszichológus, Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ 

kapcsolat
a szeretetszolgálat fenntartói irodája

nyitvatartási idő: HÉTFŐTŐL-CSÜTÖRTÖKIG: 7.30 - 16.30 ÓRÁIG, PÉNTEKEN: 7.30 - 14.00 ÓRÁIG
4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 26.
42/415-907
kozpont@szlgsz.hu
©2018 www.szentlukacsszeretetszolgalat.hu | adatkezelési tájékoztató
powered by Forweb - Weboldal készítés