Gratulálunk Seszták István atyának!
2020. 12. 11.

Szent Kristóf a Gyermekekért díjat vehetett át

Az emberi erőforrások minisztere által a szociális és családügyi ágazatban adományozható Szent Kristóf a Gyermekekért díjat olyan személyiségek kaphatják, akik szakmai és emberi szempontból is kiemelkedő munkát végeznek a gyermekek és a hátrányos helyzetű fiatalok nevelésében, a gyermekvédelem, a gyermek- és ifjúságügy területén. Idén az egyik díjazott a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke, a metropóliai hivatal vezetője, dr. Seszták István atya lett. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

 

- Felsorolni is nehéz mennyi területen áll helyt nap, mint nap a Görögkatolikus Egyház szolgálatában. Hogyan fogadta a hírt, hogy éppen a gyermekekért, fiatalokért végzett munkáját ismerték el. Én úgy érzékeltem őszintén meglepte…

-Teljesen váratlanul ért, ez így van. A koronavírus-járvány miatt még sajátságosabban is alakult a helyzet, hiszen hivatalos díjátadó nem lehetett, csak az EMMI illetékes osztályától kaptam az értesítést. De mindez semmit nem von le abból, hogy igen jóleső érzéssel tölt el a kitüntetés, mert bizonyos értelemben a gyermekvédelemben betöltött elmúlt tíz év munkájának, vagy ha lehet inkább így mondani szolgálatának az elismerését érzem benne.

- Hogyan kezdődött ez a munka?

-Jómagam húsz éve vagyok lelkipásztor és talán kevesen tudják rólam, hogy kezdettől fogva szívemen viselem az ifjúságot, amellett, hogy direkt munkám velük „mára már” – egyéb teendőim miatt – nem annyira látványos. De a kezdetektől különös helyet foglal el a szívemben például a gyalogos ifjúsági zarándoklat, ami legalább húsz éve, de ha jobban belegondolok, már középiskolás korom óta nagyon fontos szerepet tölt be, hiszen, amit én egy zarándoklat – akár szervezésében – látok és megélek, az mindig egy tükör, egy tisztázó lelkigyakorlat. Fontos állomása volt munkámnak a még Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök atya kezdeményezésére létrejött Kelet-Magyarországi Fiatalokért Alapítvány. Ez a szervezet első sorban a különböző felajánlások továbbadásával igyekszik segíteni a leginkább rászoruló gyermekeket, intézményeket. A görögkatolikus intézményhálózatot tekintve ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyerekvédelemben, közoktatási intézményekben nevelkedő rászoruló fiatalok életét segíti. Karitatív tevékenységünknek ez is egy nagyon jól működő felülete. De ami leginkább ehhez a díjhoz kapcsolható az immár tíz éve a gyermekvédelemben betöltött szerep. 2010. december 6-án született meg Máriapócson a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat, amelyhez nagyon hamar átkerült a Hajdú-Bihari és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzattal való megállapodás eredményeképpen 27 lakásotthon. Másképpen fogalmazva első körben mintegy 300 lakásotthonban lévő gyermek fejlődéséért felelt a továbbiakban egyházunk. Emellett pedig csaknem 500 nevelőszülőnél nevelkedő gyermek is a „látókörünkbe került”. Ma ez a hálózat immár több görögkatolikus fenntartóhoz tartozik, de a kezdetek, az alapok ugyanazok. S biztos vagyok benne, hogy a célok is…

Élharcosa voltam és vagyok is annak a folyamatnak, hogy biztosítva legyen a nevelőszülőknél vagy lakásotthonokban élő, igencsak nehéz sorsú gyermekek jövője. Ezt a szolgálatot hál’Istennek a kormány is kiemeltnek tekinti, így komoly lelki és anyagi támogatást kapunk hozzá. Úgy érzem, hogy tíz év távlatában ez is eredményes munka, lévén öt évig voltam a Szent Lukács Szeretetszolgálat vezetője és így a szervezet kialakításában és a gyermekvédelmi hálózat felépítésében talán nem túlzó állítás azt mondani: sokat dolgoztam.

- Szorgos hangyaként dolgozik a görögkatolikus egyház Magyarországon, igyekszik minden olyan területen képviselni magát, mint római katolikus vagy református testvérei. Talán egy nagy kirakóshoz lehetne ezt a folyamatot hasonlítani, aminek az egyik legfontosabb eleme volt a Szent Lukács megalapítása is. Jól gondolom?

-Ez Fülöp metropolita atya lelki ars poeticaja is – ha lehet így mondani –, hogy az intézményi háttérben gyakorlatilag a szeretet intézményesedjen – ezt ő fogalmazta meg így az alapítás pillanatában. Gyakorlatilag tehát mindaz, amit az egyház, amit a keresztény, katolikus egyház azon belül a görögkatolikus közösség az evangéliumi küldetéséből fakadóan végez az emberekért, a rászorulókért – legyen szó fiatalról vagy idősről – ennek a fajta szeretet odafordulásnak az intézményesedése. Ez egy belülről jövő indíttatás, amit mindenképpen meg akartunk valósítani. Úgy érzem ennek voltam, vagyok az egyik fő örömteli képviselője, bár mára kissé eltávolodtam a szeretetszolgálat mindennapi munkájától. Viszont maradt a zarándoklatszervezés, amelynek során a középiskolásokkal, egyetemistákkal találkozom, és ez a hivatali munkámban az igazi feltöltődés.

- Igen, eltávolodott a szeretetszolgálat mindennapjaitól, ám a korai fejlesztő és rehabilitációs központ létrejöttében is oroszlánrészt vállalt. Épp egy éve nyitotta meg kapuit Debrecenben az intézmény. Milyen mérleget lehet vonni ennyi idő távlatából?

-Nagyon eredményes egy évet tudhatunk magunk mögött. A Jóisten színes világa és a karizmák sokaságának köszönhetően pedig ezzel az első egészségügyi intézménnyel a Görögkatolikus Egyház és a Metropólia egy igazi kincset, ékszert tarthat a kezében. Igaz, olykor nagyon súlyos és nehéz küldetés, hiszen ez első sorban a koraszülöttségből fakadó gyermekeknek, családoknak a nem könnyű sorsát jelenti. Mégis, ahogy az ember törődik velük vagy szolgálja őket, ez a drágakő egyre fényesebben világít, és azok az apró csodák, amelyek egy-egy foglalkozás eredményeképpen megszületnek, azoknak látható eredményei vannak.

-Ha már Debrecen… Az sem kisebb misszió, ahogyan a megyeszékhelyen a speciális nevelést igénylő gyermekekkel foglalkozik a Hajdúdorogi Főegyházmegye. Miért volt fontos, hogy a görögkatolikus oktatási rendnek ők is részesei legyenek?

-Második tanévét kezdhette meg a speciális nevelést igénylő gyermekek kis csoportja a Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskolában. Reményeink szerint 2021 őszétől óvodai keretek között is indulhat egy ilyen csoport. Így bővítenénk azt az „evangéliumi portfóliót”, hogy az ember, aki keresi Istent és követi Krisztust, próbáljon a másik szolgálatába állni és segíteni. Valahogy e téren is úgy érezzük – nem is feltétlen valamilyen stratégia mentén –, hogy lelkiismereti kötelessége mindez egyházunknak.

- De azért jön rá a visszacsatolás, hogy erre szükség van?

-Hogyne! Hiszen azt látjuk, ahol az elesettség, a rászorultság még sok esetben nem is annyira látszik evidensnek, ott az egyház képviselte lelki hozzáállásra tényleg nagy szükség van és „aprócska” eredményeket is tudnak produkálni. Ezek nem feltétlen kézzel fogható eredmények, sokkal inkább az adott családban megjelenő biztonságérzetben, esetleg örömteli nyugalomban mutatkozik meg.

- Mekkora energiát, illetve segítséget jelent Önnek a gyermekekkel végzett munkájában az, hogy négy gyermek édesapja?

-Tapasztalatnak nem kevés. Kellő büszkeséggel tekintek rájuk, és természetesen nagyon hálás vagyok értük a Jóistennek. A korosztályt tekintve is igen színesen állunk, hiszen a legidősebb érettségi előtt áll, míg a legkisebb jövőre „ballag” el az óvodából. Nem mindig jut rájuk elég időm, igaz a Jóisten idén erről is gondoskodott, hiszen a pandémia miatt mi is többet tudtunk együtt lenni. A velük való együttlét, a nevelésük számomra is egy iskola, miként tudok úgy baráti, személyes, őszinte kapcsolatot kialakítani a gyerekeimmel még mielőtt kirepülnek a családi fészekből, hogy az életre szóló „alap” legyen, s lelkük és testük is megfelelő módon, Istennek tetszően fejlődjön.   

- Egy ilyen díj kapcsán adódik a kérdés: hova tovább, mire ösztönzi a jövőt illetően az elismerés?

-A zarándoklét egy sajátos kifejeződése és megerősítése, hogy mikor a zarándok megérkezik a célhoz, akkor éreznie kell: ez nem a végállomás, hanem minden bizonnyal egy elgondolkodtató pillanat. Én is úgy érzem, hogy a díj tíz év „koronája”, ami elsősorban felelősséget és a hivatásomból fakadó továbbhaladást hordoz maga után. Nem szeretnék sokkal kevesebb időt a gyermekekkel, fiatalokkal törődni, de sajnos be kell látnom, hogy a kapacitásaim végesek, így részemről kevesebb figyelem fog rájuk hárulni, akár a gyerekvédelemre, akár a közvetlen pasztorációra. Kivételt képez ez alól a már említett ifjúsági gyalogos zarándoklat, aminek szervezésében továbbra is benne leszek, amíg a fiatalok nem mondják azt, hogy „Seszi atya most már ne jöjjön velünk”. De hátha nem fogják és legfeljebb csak a fizikumom szab majd ennek gátat. Viccet félre téve, biztosak lehetünk abban, hogy a jó munkatársaimmal sok energiát fogunk fordítani a jövőben is a fiatalokra, lelkükre, „Isten-kapcsolatukra”. Noha sok múlik a központi koordináción, ugyanakkor a fiatalok helyben megszólítása a paptestvérek feladata, de a Jóisten által felkínált lehetőség ezzel kapcsolatban végtelen, csakúgy mint az az út is, ami előttünk áll, amivel a nagy Ajándékozó megáld és megajándékoz minket.

Szerző: H. Varga Eszter / Hajdúdorogi Főegyházmegye

kapcsolat
a szeretetszolgálat fenntartói irodája

nyitvatartási idő: HÉTFŐTŐL-CSÜTÖRTÖKIG: 7.30 - 16.30 ÓRÁIG, PÉNTEKEN: 7.30 - 14.00 ÓRÁIG
4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 26.
42/415-907
kozpont@szlgsz.hu
©2018 www.szentlukacsszeretetszolgalat.hu | adatkezelési tájékoztató
powered by Forweb - Weboldal készítés