A Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat által fenntartott gyermekvédelmi intézményekben nevelkedő gyermekek és a róluk gondoskodó felnőttek gyűltek össze Máriapócson augusztus 24-én. Mintegy hatszázan élvezték a nyár egyik utolsó napját az Istenszülő oltalma alatt.

Minden második évben van lehetősége arra a görögkatolikus gyermekvédelmi intézményekben élő gyermekeknek és az ott dolgozóknak, hogy az összetartozás élményét átéljék Máriapócson. Már hagyomány, hogy itt búcsúztatják a nyarat. A köztes években pedig köszöntik, de akkor Hajdúdorogon gyűlnek össze.

Idén a Debreceni és Nyírségi Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ, a Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ, a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény és a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény lakói és gondozottjai vették birtokba a Kegytemplom előtti teret.

– Fontos, hogy a lakásotthonban, nevelőszülői hálózatban nevelkedő gyermekek megtapasztalják azt, hogy milyen érzés együtt lenni, együvé tartozni, s tisztában legyenek azzal, hogy nem csak Debrecenben vagy Tégláson, hanem Nyíregyházán és Tolcsván is élnek hozzájuk hasonló sorsúak – mondta Tripsó Zoltán a Debreceni és Nyírségi Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ vezetője. Csak hozzájuk 9 lakásotthon és 78 nevelőszülői család tartozik, a gondozotti létszám pedig egyharmaddal, 370-ről 560-ra nőtt az elmúlt évben miután az állam a gyermekvédelmi ellátás több mint 60 százalékát bízta az egyházakra.  

– Egy tökéletes világban nem lenne szükség ilyen intézményekre, de sajnos nem ez a valóság. Sőt, az igény egyre nagyobb rá, hiszen az otthoni elhanyagoltság és a nem megfelelő viselkedés azt eredményezi, hogy szükségessé válik a szakellátás. Nehéz időszak van mögöttünk a koronavírus-járvány miatt. Gondozót és gondozottat is megpróbálta a bezártság. A lakásotthonokból szinte hónapokig nem lehetett kijönni, hogy elkerülhető legyen a tömeges fertőzöttség – részletezte Tripsó Zoltán azt, hogy milyen jelentősége van a nyárvégi önfeledt szórakozásnak.

Programokból nem is volt hiány: a népi játékokon és ugrálóvárakon kívül a fellépők igyekeztek megmozgatni a gyerekeket, bekapcsolni őket a műsorukba. Így tette ezt a léggömbalkotásokat felvonultató „Csucsa” bohóc vagy a Debreceni Népi Együttes. Népszerű volt a Toborzóiroda kivonuló sátra, ahol fegyverekkel lehetett ismerkedni, a fatemplom mellett pedig az íjászkodást kipróbálni. Sokan voltak kíváncsiak a rendőrségi kutyás bemutatóra is.

Míg a gyerekek játszottak, kézműveskedtek, addig a felnőtteknek volt lehetősége egy kis egészségügyi kontrollra: vérnyomást és cukorszintet mértek nekik.

Gánicz László atya, a Szent Lukács Szeretetszolgálat lelki igazgatója szerint öröm látni, ahogy „vegyülnek” a gyerekek egy-egy ilyen napon és nem a saját társaságukkal klikkesednek, hanem nyitnak a más intézményekben élők felé és szövődnek ennek köszönhetően akár életre szóló barátságok is.

– Nehéz körülményekből érkeznek hozzánk ezek a gyerekek és ahhoz, hogy jó emlékekkel kerüljenek ki innen bizalmi kapcsolatot kell kialakítani velük. Olyat, amivel elnyerhetjük szeretetüket. Mindig a szeretet nyelve az elsődleges közeledési nyelv, az isteni szeretet megjelenítése gondozottjaink életében elsődleges feladatunk. De ez nemcsak a ránk bízott gyermekekre kell, hogy igaz legyen, hanem sajátjainkra is – mondta ezt László atya annak kapcsán, hogy milyen tanácsokat szokott adni munkatársainak feladataik elvégzéséhez.   

Az intézmények vezetői nagyon bíznak abban, hogy a tanév zökkenőmentes lesz, amiért külön is imádkozni fognak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén. A Ferenc pápa vezetésével végzett szertartáson a lakásotthonokban és nevelőszülői hálózatban dolgozók közösen vesznek majd részt.