A füzesgyarmati Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthonában az ellátottak megemlékeztek a magyar költészet napjáról, József Attila születésnapjáról.

Olyan jeles esemény ez, mely hozzátartozik a magyar nép identitásához. A költészet, mely végigkíséri és kifejezi az élet minden szegmensét, érzelmeket és döntések halmazát. Az intézmény ellátottjai örömmel vettek részt a megemlékezésen és felbuzdulva ajándékozták meg egymást versek szavalásával.

„Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
 

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
 

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
 

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.”

József Attila: Mama