A költészet világnapját március 21-én tartják.

A füzesgyarmati Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthonában az ellátottak megemlékeztek a költészet világnapjáról.  Az Unesco, vagyis az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete 1999-ben jelölte ki napjának a március 21-ét, egy olyan különleges céllal, hogy támogassa a nyelvi sokféleséget és elősegítse azoknak a nyelveknek a megismerését, melyek veszélyeztetettek.
Az otthon lakói foglalkoztatás keretein belül verseken és videó vetítésen keresztül bepillantást nyerhettek abba, hogy a magyar költészet mellett milyen gyönyörű, sokszínű és sokatmondó költészet van jelen a világban.
Minden nyelv, minden kultúra magában hordozza azt a lehetőséget, amellyel kifejezi saját identitását és értékrendszerét.
Az intézmény ellátottjai kötetlen beszélgetéssel zárták le e jeles alkalmat, s megosztották egymással kedvenc verseiket és regényeiket.

 „Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök. 

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.”

Ady Endre: A föl-földobott kő