Március 25.

A tavasz egyik legcsodálatosabb ünnepe, mely szívünket – lelkünket megmelengeti, melynek időpontja március 25-e. Karácsony előtt pont kilenc hónappal van. Az emberiség évezredeket várt az Isten Fia megtestesülésének jó hírére, amit az angyal hozott. Ezt az ünnepet a Keleti Egyház a IV. század végétől kezdte megtartani. Az első ismert elnevezése „Krisztus fogantatása”. „A megváltás kezdete.” „Angyali üdvözlet.” „Örömhír napja.” A VII. századtól hivatalosak, az egész Keleti Egyházban elrendelték „A legszentebb Istenszülő Örömhírvétele” elnevezést.
Az angyal híradásának pillanatában Mária méhében elkezdődik az Isten Fia földi élete. Ebből a nagy jelentőségű eseményből következik, hogy Mária Istenanyává válik, amit mi Istenszülőnek is mondunk.
Boldog az a nő, aki Isten ajándékaként „csodájaként” megélheti, hogy gyermeket hord szíve alatt. Örömhírként elmondhatja szeretteinek, embertársainak. A közösség imádkozva várhatja az új jövevény megérkezését. Minden óvodás gyermekünk édesanyja megélte, átélte ezt a boldogságot, mikor gyermek született a családba. Nemcsak a szülők öröme ez, hanem az Egyházközségé, a társadalomé is.

Eredetileg az Örömhírvételről az egyház a karácsonyra illetve Úrjelenésre készülve emlékezett meg. Szent Ágoston viszont már a IV-V. század fordulóján figyelmeztet arra, hogy március 25-ét már régóta az Úr fogantatása és halála napjának tekintik. Egy ősi egyházi hagyomány szerint az Úr Jézus kereken harminc évig volt a földön, s ugyanazon a napon fogantatott, mint amikor teremtette az embert és meghalt. Persze március 25. inkább csak egy idealizált dátum volt, amely majdnem megfelelt a tavaszi napéjegyenlőségnek. Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Amikor Gábriel arkangyal azzal a köszöntéssel érkezett, hogy „íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”, ezzel Izaiás prófétának az Acház királyhoz intézett jövendölésére is hivatkozik: „Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogant, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja (Velünk az Isten)” (Iz.7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra jön az Isten.