Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a vírusról?

Ahogy azt korábban már megírtuk, egy új sorozattal jelentkezünk itt a honlapon: Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ pszichológusa jelentkezik hetente egy gondolatébresztő írással. Ő így kíván segíteni olvasóinknak és követőinknek, hogy könnyebben átvészeljük ezeket a napokat. Az első részt itt olvashatják: http://www.szentlukacsszeretetszolgalat.hu/hir/uj-sorozat-honlapunkon/220. Íme a második rész:

Előző heti írásomat egy könyvajánlóval fejeztem be, Shona Innes ausztrál gyermekpszichológus könyvét ajánlottam, mely óvodások és kisiskolások számára is könnyen érthető és feldolgozható módon járja körül a koronavírus témát. (A könyv a szerző hozzájárulásával ingyenesen letölthető a következő oldalról: https://fidelio.hu/plusz/igy-beszelgess-a-gyerekkel-a-koronavirusrol-154111.html?fbclid=IwAR27lapR-Q6leFpBPCfYgOdbQDRuP5y0qy_uzPuB7yFKHkCvtc7ux7vDYy8)

Gondolatmenetemet innen szeretném folytatni, hiszen a gyermekekkel nagyon fontos beszélnünk a kialakult helyzetről, mindenkivel úgy, hogy azt megértse, és ne keltsünk további félelmeket benne. Ha lehet, minél őszintébben, de közben minél inkább igazodva a gyermek szintjéhez. Szülőként nagyon nehéz feladat ez, hogy megtaláljuk a kellő egyensúlyt, ráadásul, ha egy családban több különböző korú gyermek van, akkor ehhez is igazodnunk kell.  A beszélgetést ne erőltessük, várjuk meg, amíg a gyerek készen áll rá, de ha kérdez, akkor legyünk mi is készen a beszélgetésre!

Általánosságban, életkortól függetlenül tanácsolható, hogy a beszélgetéshez teremtsünk egy nyugodt, bizalmas légkört, amikor hosszabb ideig is ráérünk, mert előre nem tudhatjuk, mennyi ideig fog tartani a beszélgetés. Fontos, hogy a végét ne mi, felnőttek határozzuk meg, hanem a gyerek addig kérdezhessen, amíg szükségét érzi. A kérdésekre mindig őszintén válaszoljunk, mert a gyerekek általában tudják vagy megérzik, ha nem mondunk igazat, így legközelebb nehezebben fogadják el a megnyugtató szavainkat.

Kezdésnek jó lehet, ha megkérdezzük, hogy ők mit tudnak, hallottak már a koronavírusról, a jelenlegi járványról, és felajánljuk, hogy kérdezzenek bátran. Ezzel feltérképezhetjük azt a „kezdőszintet”, amihez életkornak megfelelően igazíthatjuk a mi mondanivalónkat.  A gyerekek kérdéseit soha nem minősítsük! Ne mondjuk azt nekik, hogy nem számít vagy ez butaság…Fogadjuk el, hogy neki az a kérdés, akkor és ott, abban a helyzetben nagyon fontos. Nincsen jó vagy rossz kérdés! Nekünk szülőként az a feladatunk, hogy legyünk nyitottak a gyermekeink irányába, fogadjuk el érzéseiket, reakcióikat, gondolataikat. Egy kérdés megfogalmazása már önmagában feszültségoldó hatású lehet, hiszen amiről lehet beszélni, az már nem is tűnik annyira félelmetesnek. Ha a gyermek újra és újra ugyanazt a kérdést teszi fel, legyünk türelmesek, és válaszoljunk minden alkalommal. Olyan ez, mint amikor újra és újra ugyanazt a mesét kéri a gyermek: az ismétlés, az ismerős helyzet biztonságot teremt számára.

Kisebb gyerekeink esetében, óvodás és kisiskolás korban elsősorban arra van szükség, hogy őszintén bemutassuk a tényeket, valamint hogy biztosítsuk a gyermeket arról, hogy a felnőttek ott vannak és segítenek. Ez egy lehetőség arra, hogy megmutassuk a gyermeknek, hogy ha valami rossz vagy ijesztő dolog történik, akkor is van, aki segítsen. Elmesélhetjük, hogy van, aki a gyógyításban segít, van, aki jótékony célokra gyűjt vagy adakozik, van, aki az időseknek segít bevásárolni.  Akár a közvetlen környezetünkből is gyűjthetünk példákat, vagy megkérdezhetjük gyermekünket, hogy szerinte ő mit tehet. Az előző írásomban említettem a fókusz és a kontroll kérdéskörét: a gyermekkel akár már ilyen fiatal korban is el lehet beszélgetni arról, hogy mi az, amire van hatásunk. Keressünk közösen példákat, dolgozzunk ki közösen cselekvési tervet. Egészen egyszerű dolgokra is lehet itt gondolni, például hogy gyakrabban hívjuk fel a nagyszülőket telefonon.

Kamaszkorban a kérdéseket mélyebben is meg lehet vitatni, hiszen idősebb gyermekeink már képesek összetettebb dolgokat is megérteni, illetve az információhoz már önállóan is hozzájutnak az interneten keresztül. Náluk nagyon fontos, hogy ugyanúgy, mint a saját esetünkben, törekedjünk a hiteles, nem túl nagyszámú információforrás kiválasztására, és tudatosítsuk bennük, hogy a hírek „túlfogyasztása” is problémákat eredményezhet. Ahogy a kisebbekkel, a kamaszokkal is kidolgozhatunk közös tervet, ami a napirenden túlmenően vonatkozhat a barátokkal, rokonokkal való kapcsolattartásra, a jelenlegi szabadidős lehetőségekre. Vagyis erősítsük közösen a kontroll érzését! Bármilyen életkorú gyermekünk is van, nagyon fontos tudatosítanunk magunkban, hogy szülőként mi vagyunk a minta számukra. Ahogyan mi kezeljük ezeket a stresszes szituációkat, az hatással van arra, ahogyan gyermekeink kezelni tudják aggodalmaikat.

Végezetül pedig álljon itt egy nagyon hasznos ötletgyűjtemény a Vadaskert Alapítvány honlapjáról, melyben minden életkorú gyermekünk találhat magának érdekességet a közös cselekvési tervek kidolgozása során:

http://vadaskert.hu/wp-content/uploads/2020/03/50-%C3%B6tlet-otthonra.pdf

Felhasznált források:

http://www.magyipett.hu/koronavirus

http://vadaskert.hu/koronavirus/

Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka,pszichológus, Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ