©2018 www.szentlukacsszeretetszolgalat.hu | adatkezelési tájékoztató
powered by 
A nagycsoportos óvodásoknak és szülőknek szól leginkább
Folytatódik Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ pszichológusának rovata. Most az óvodásoknak és szüleiknek szeretne segíteni pár jó tanáccsal.
Előző írásomban az érettségiző diákoknak igyekeztem néhány hasznos ötletet összegyűjteni a vizsgadrukk leküzdéséhez. Most ismét egy végzős korosztályhoz szeretnék szólni, a nagycsoportos óvodásokhoz, és az ő szüleikhez, hogy egy kicsit megkönnyítsem az óvodából iskolába történő átmenetet. Szülői visszajelzésekből tudom, hogy sok szülő aggódik az előttük álló időszak miatt, mivel úgy vélik, gyermekük életéből a legfontosabb óvodai hónapok maradtak ki. Szerencsére sok óvoda továbbra is tartja a kapcsolatot a családokkal, az óvónénik küldik a játékötleteket, meséket, sok-sok életkorra szabott ötletet az otthoni foglalkozásokhoz. Azok se aggódjanak, akik esetleg az óvodából nem kapnak ilyen anyagokat, hiszen több hónap áll még előttünk az iskolakezdésig, és sok közös játékkal, közös meséléssel, mozgásos játékkal a gyermeküknek számos iskolai készége fejlődik még addig. Ebben a cikkben ezért nem is feladatlapokat ajánlanék a kedves szülőknek, hanem olyan játékötleteket gyűjtöttem össze, amik szórakoztatnak, de hozzájárulnak az iskolai részképességek fejlődéséhez is.
Az iskolába lépéshez szükséges készségeknek számos felosztása létezik. Az alapok többnyire megegyeznek, különbség inkább abból van, hogy ezek a csoportosítások mennyire részletesek, összevonnak vagy külön jellemeznek bizonyos készségeket. Ebben az írásban én a következő felosztást veszem alapul, és ezekhez a részképességekhez gyűjtöttem otthon is játszható, kellemes időtöltést nyújtó ötleteket.
Az általános tájékozódás témakörébe saját személyes adatainak, valamint közvetlen környezetének az ismerete tartozik. Biztos, hogy ezek gyakorlása nem maradt az utolsó óvodai hónapokra, ezért már nagyon sok gyermek tisztában van nevével, lakcímével, születési idejével, ha nem is direkt tanulás útján, hanem a családi beszélgetésekből. Érdemes ezeket az ismereteket újra és újra feleleveníteni, de nem kérdezz-felelek szintjén, hiszen a tanulásnak a leghatékonyabb formája a gyakorlat, a tapasztalat. Beszélgessenek hát sokat a családtagokról, rokonokról. Nézegessenek együtt fényképeket, elevenítsék fel a családi történeteket. Saját gyermekeim óvodai és iskolai életéből tudom, hogy a családi kapcsolatok, a családtörténet óvodás kortól akár a középiskolás évekig újra és újra előkerülhet. Beszélgetnek róla a gyerekek alsó tagozatban magyar órán, környezetismeret órán a család témakörében, de később még a hon-és népismeret tantárgy feladatai között is felbukkanhat. Saját környezetünk ismerete azonban nem csupán az iskolai elvárások miatt fontos, hiszen a gyermek énképe, önismerete is nagyon sokat gazdagodhat az ilyen beszélgetések által. A beszélgetésekhez a családi fotóalbumokon kívül ajánlom Bartos Erika: Együtt lenni jó! című könyvét is (https://www.bartoserika.hu/aktualis/egyutt-lenni-jo).
Az idői tájékozódáshoz tartozik, hogy a gyermek tisztában van a természet ritmusos változásával, a napok, hónapok, napszakok váltakozásával, a tegnap, ma, holnap kifejezések jelentésével. Ebben, mint szinte minden képesség fejlesztésében szintén a sok beszélgetés hatására fejlődhet. Reggeli közben megbeszélhetjük, hogy ma milyen nap van, milyen az időjárás kint, ennek kapcsán kicsit beszélgethetünk az évszakokról. Készíthetünk közösen egy „öröknaptárat”, melyben jelölhetjük a napok, hónapok váltakozását, de akár az időjárás elemeit is. A vizuális megjelenítéssel könnyebben érthetővé válhat gyermekünk számára az olyan elvont fogalmak megértése, mint például a tegnap vagy a holnap, Ötleteket nyerhetünk a kereskedelemben kapható fanaptárról is (https://www.okosjatek.hu/fanaptar_oktato_jatek), de az interneten is nagyon sok ötlet fellelhető ezzel kapcsolatban (például https://hu.pinterest.com/pin/439804719846535941/ vagy https://gyereketeto.hu/tanulas/orok-naptar-gyerekkel-gyerekeknek/)
A téri tájékozódás az írás-olvasás sikeres elsajátításának alapfeltétele, és a térbeli irányfogalmak ismeretét, az irányok azonosításának és megkülönböztetésének képességét jelenti. Három szinten kell megvalósulnia: először a saját testen (és itt kapcsolódunk a testtudat, testséma kialakulásához), majd térben és végül síkban. Mivel a térbeli tájékozódás első lépése a saját testen való tájékozódás, ezért ezt a két témakört összevonva mutatom be, ugyanis a saját test ismerete adja az alapját a térben való tájékozódásnak. Az óvodában is sok mondókát tanultak a gyerekek a testtudat fejlesztéséhez, például:
Itt a szemem, itt a szám,
Ez meg itt az orrocskám.
Jobbra-balra két karom,
Forgatom, ha akarom.
A mondókázáson túl játszhatunk olyan rövid, szórakoztató játékokat, hogy a különböző testrészeivel kell az adott mozdulatot végrehajtani (lábbal integetni, könyökével labdát gurítani stb.) Rajzoljunk a gyermek hátára egyszerű formákat (nap, csillag, házikó), és találja ki, mit rajzoltunk. Csukja be a szemét, érintsük meg különböző tárgyakkal, és találja ki, mi lehetett az (pl. tollpihe, sál, műanyag játék stb.) Tükörkép játék: kövesse a mozdulatainkat, mint egy tükörkép, majd szerepcsere, hogy ő is megtapasztalhassa az irányítás élményét.
A saját testen való tájékozódást követi az irányfogalmak térbeli, majd síkbeli azonosítása. Ezekhez rengeteg feladatlap található a különböző fejlesztő füzetekben, talán ennek fejlesztésére helyeznek a legnagyobb hangsúlyt a foglalkozásokon. Az asztal melletti feladatmegoldásokon kívül a játék során is megvalósítható, hiszen amikor a gyermek építőjátékot játszik, legozik, akaratlanul is fejleszti ezt a rendkívül fontos részképességet. Kapcsolódjunk be mi is alkalomadtán a játékába! Építőkockából építsünk egyszerű építményeket néhány kocka felhasználásával, a gyermek pedig utánozza le. Az otthoni játékötleteket tartalmazó korábbi írásomban már szerepelt a „kincskereső játék”, mely a térbeli tájékozódás fejlesztéséhez többféle változatban is használható, a gyermek érdeklődési körének megfelelően. Készítsünk egy táblázatot, a bal felső sarkából kiindulva mondjuk az irányokat. Pl. balra egy, le egy, jobbra kettő stb, a jobb alsó sarokba pedig helyezzünk el egy kedves mesefigurát, akihez eljuthatnak a helyes megoldással.
Beszédszervek: a tiszta beszéd elengedhetetlen az olvasás-írás tanulásához. A hangok hibás ejtésének korrekcióját bízzuk logopédusra, de az arc/nyelv/szájtér izmainak edzése otthon is gyakorolható játékos formában. Játszhatunk pingponglabda vagy vattapamacs fújó versenyt az asztal két oldalán állva. A buborékfújás, lufifújás megunhatatlan játékok a gyerekek számára, használjuk ki hát ezt a lehetőséget a száj körüli izmok fejlesztéséhez. A fentebb említett tükörjátékot is játszhatjuk, csak most nem mozdulatokat, hanem grimaszokat, az arc mimikáját kell utánozni.
Nagymozgások: A mozgásfejlődés fontossága egészen újszülött kortól áthatja a gyermek életét, hiszen a mozgás és az idegrendszer együtt, egymásra épülve fejlődik. Így a mozgás fejlődése kihat az idegrendszer, ennek következtében pedig a tanulási és egyéb kognitív képességek fejlődésére is. A tanulás egy nagyon komplex folyamat, amit az idegrendszer irányít. Kisgyermekkorban a nagymozgások fejlődése áll a fókuszban, de ennek jelentősége még a nagycsoportos, kisiskolás korosztálynál is megmarad. A mászókázás, fára mászás, különböző akadálypályák teljesítése mind fejlesztik a gyermek egyensúlyérzékét, mozgáskoordinációját, de a nagymozgásokon kívül számos egyéb területen érzékelhető még a játék hatása. Fejlődik például a gyermek téri orientációja, testtudata, így segítve később az olvasás, írás, számolás elsajátításában a nebulót. Alakítsunk ki akadálypályát a lakásban vagy a kertben, különböző ugrások, mászások, kúszások kombinációjából. Az egyensúlyérzékelést kiválóan fejleszti, ha ezt a pályát különböző módon kell végigjárni, például tyúklépésben, pókjárásban, rákjárásban stb.
Finommotorika: annak érdekében, hogy az írás elsajátítása ne okozzon nehézséget, szükséges a kéz és az ujjak koordinált mozgása. Mivel sok gyermek számára nehézséget okoz a ceruza helyes fogása, nincs sikerélményük a színezésben, rajzolásban, ezért nem is szívesen végzik ezeket a feladatokat. Segítsünk nekik abban, hogy ceruza nélkül törekszünk a kézügyesség fejlesztésére, ezáltal több sikerélményhez juttatva őket. Ha növekszik az önbizalmuk, egy idő múlva a ceruzához is bátrabban fognak nyúlni. Az ujjak és a kéz erősítéséhez a gyurmázáson, gyöngyfűzésen kívül játsszunk ujjtornát, kéztornát (például https://www.youtube.com/watch?v=n7ZRmlvCznY). A közös sütés, tésztagyúrás azon túl, hogy nagy örömhöz juttatja a gyermeket a közös időtöltés révén, kiváló a kéz erősítéséhez is. Egy nagyon egyszerű, gyerekekkel együtt is elkészíthető finom túrós pogácsa recept kiváló lehet ehhez a közös időtöltéshez: http://www.mindmegette.hu/turos-pogacsa_1.recept/. Minden háztartásban található ruhaszárító csipesz és befőttes gumi, használjuk ezeket bátran a gyermek kézügyességének fejlesztéséhez. Házimunkába bekapcsolódva segíthet nekünk a kimosott ruhákat csipesszel rögzíteni, de játszhatunk akár versenyt, hogy adott idő alatt, például amíg eléneklünk egy dalt, ki tud több csipeszt a ruhájára erősíteni. Vagy ki tud több befőttesgumit a bal kéz gyűrűsujjára - kisujjára erősíteni (fejlesztve ezáltal a finommotorikán túl a testsémát is). Ha nem szeret a gyerek ceruzával rajzolni, festhet ujjal vagy keressünk egyéb eszközöket: szivacs, fültisztító pálcika, kicsire fújt lufi. A papír tépése, galacsinná gyúrása, ragasztása szintén szórakoztató a legtöbb gyerek számára. Ha kilépünk a megszokott dolgok közül, a gyermek érdeklődése is könnyebben felkelthető, és egy más lelkiállapotban a tanulás, fejlesztés is mindig hatékonyabb.
Szem-, illetve szem-kéz koordináció: a sorok közötti tájékozódáshoz és a vonalközben való íráshoz szükséges a szemmel való követés és fixálás képessége, illetve a szem és kéz összehangolt működésének a képessége. A feladatlapokon kívül a különböző célbadobó versenyek remek fejlesztési lehetőséget nyújtanak. Kísérletezhetünk különböző eszközökkel, így a kicsi-nagy, könnyű-nehéz fogalmát is megtapasztalja gyermekünk. Versenyezhetünk, ki tudja eltalálni az üres üdítőspalackot párnával, babzsákkal, papírgombóccal, pingponglabdával stb. Kipróbálhatjuk, hogy ki tud beletalálni egy üres vödörbe ezekkel az eszközökkel. A cél távolsága fokozatosan növelhető.
Látjuk tehát, hogy a fentebb felsorolt területek egymástól egyáltalán nem elkülöníthetőek, minden mindennel összefügg. Az elnevezések csupán arra utalnak, hogy melyik terület áll a középpontban, melyikre helyeződik a legnagyobb hangsúly, de minden egyes fejlesztési terület számos egyéb készség fejlődését is maga után vonja. Amikor például a finommotorikát fejlesztő gyöngyfűző játékot játszik az óvodás, akkor szintén fejlődik a figyelem, a feladattartás, szem-kéz koordináció.
A következő heti írásomban a szókincs, beszédértés, kommunikáció témakörével folytatom, hiszen ezek a részképességek nagyon sok apró részből állnak, és a gyermek egész életét végigkísérik iskolán kívül és iskolán belül egyaránt.
A játékokhoz jó szórakozást, kellemes közös időtöltést kívánok!
Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, pszichológus, Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ
Felhasznált források:
https://vadaskert.hu/koronavirus/
https://www.eletrevalogyerek.hu/blog/jatekos-tanulas-modszertana/
Süti (cookie) tájékoztató