Ezen a héten Kapcsai Viktor atya gondolataival kívánunk minden olvasónknak kegyelmekkel teli adventi készületet.

Firenzében, az Uffizi képtárban található Hugo van der Goes alkotása, az úgynevezett Portinari-oltár. Ennek a középső tábláján jobb oldalt a pásztorok imádása jelenet látható. Három különböző korosztály képviselői láthatóak itt: egy fiatal, egy középkorú és egy idős. A fiatal pásztor gesztusaiban a csodálkozás és egy kicsit talán a hitetlenkedés érzését érhetjük tetten. A középkorú ember arcán a bizonyosság és lelkesedés tükröződik. Az idős pásztor arckifejezése és mozdulatai egy sokkalta inkább belső csendes derűről árulkodnak. Ezek az alakok engem arra emlékeztetnek, hogy minden korosztály számára megvan, meg kell, hogy legyen a saját útja karácsony  várásához és befogadásához, ez ugyanis egy élethosszig tartó feladat.  Rám a pásztorok között található középső, öreg alakja van nagy hatással. Egyáltalán nem egy elnagyolt ábrázolással van dolgunk. Arca és kezei hosszú, munkában eltöltött évekről tesznek tanúságot. A ráncokban és a bőr cserzettségében az elmúlt élet örömei és bánatai, sikerei és kudarcai is látszanak. Nyugalmában egy megharcolt élet, egy megpróbáltatásokon átment, de le nem győzött, hitében kitartott ember útja tárul elénk. Az öreg alakja eszembe juttat sok idős emberrel való találkozást, a bölcsességüket, a hitükhöz való ragaszkodást. Megdöbbentő újra és újra azzal szembesülni, hogy számukra mennyire a böjtről szól a karácsony várása, az advent és nem csak heti kétszeri, de ősi gyakorlat szerint háromszori alkalommal. Manapság, amikor a leglényegesebb része az ünnepnek a ,,hangulat,, mintha háttérbe szorulna annak szükségessége, hogy le tudjuk győzni magunkat, az önzésünket. Pedig az értünk önmagát kiüresítő, szegénységben emberré lett Isten születésnapjára várakozunk. Az oltárképen a három generáció képviselői együtt és nem egymástól távol láthatóak. Lehet erre azt mondani, hogy ez művészi szerkesztés, komponálás eredménye, mert így tetszetős. Számomra ez ugyanakkor azt is üzeni, hogy a nemzedékek összetartoznak, és egymásra szorulnak, mert ez az élet Isten által szándékolt rendje – vélekedik ekképp a hajdúdorogi Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Szociális Szolgáltató Központ lelki vezetője.

Majd így folytatja Viktor atya tanítását: – Előfordult már velem, hogy fiatalok az egyház számára ajánlottak fel szentképet, imakönyvet, és látszott, hogy azért teszik, mert a néhai nagyszülő, dédszülő kedves tárgyai nem férnek bele az életükbe, sőt talán már semmit sem jelentenek nekik. Jó lenne, ha az emberi kapcsolatok nem jutnának el ilyen szintig! Idősebb testvéreink egy idő után rászorulnak a fiatalabbak gondoskodására, türelmére. Ha csak erre figyelünk hamar eljuthatunk oda, hogy csak a terhet látjuk idősebb szeretteink életállapotában, pedig észrevehetnénk, hogy mi fiatalabbak is rászorulunk az öregek bölcsességére, hitben mutatott példaadására. Ahhoz, hogy ezt felfedezhessük kíváncsivá kell válnunk az életükre, tapasztalataikra. Ha őszintén érdeklődünk az iránt, hogy élték meg a múltban az ünnepeket, az azokra való készülődést, sok értékes információval gazdagodhatunk. Még az is előfordulhat, hogy újra rájövünk: csak hittel telve és megtisztult lélekkel lehet a Megváltó születése napját ünnepelni.

Kapcsai Viktor atya végül így összegzi gondolatait: – A Portinari oltáron ábrázolt, a született Gyermek előtt térdeplő pásztorok fontosnak és értékesnek érzik magukat, világosan látszik rajtuk. Sejtjük, hogy így volt ez hajdanán Betlehemben is az „eredetiek” esetében is , függetlenül attól, hogy milyen volt a társadalmi megbecsülésük. Az teszi, az tette őket ilyenné, aki előtt leborultak. Fedezzük fel mi is már a karácsonyi készülődés idején családi majd tágabb körben azt, hogy a Teremtőtől kapott ajándék vagyunk egymás számára, és próbáljunk e szerint cselekedni, hogy majd együtt tudjunk megpihenni az értünk született jászla mellett.

Következő héten a célegyenesbe fordulunk. Advent hatodik hetében Kocsis Fülöp érsek-metropolita tanítását olvashatják honlapunkon.

Palánki István