Október 1-jén az Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Szociális Szolgáltató Központ telephelyein kettős ünnepet ülhetett a közösség. E napon emlékezünk meg az Istenszülő Oltalma ünnepéről, valamint az idősek világnapjáról. A két esemény mély üzenetben fonódik össze: a Szűzanya szerető oltalma és az idősek iránti megbecsülés ugyanazt a gondoskodó, hűséges szeretetet hirdeti

Hajdúnánáson, a Fürdő utcai telephelyén felszentelt kápolna, búcsú ünnepén, Kapcsai Viktor atya mutatott be Szent Liturgiát, melyen mindhárom telephely lakói képviselték magukat. Beszédében kiemelte, hogy Mária oltalmazó szeretete mindenkit megérintett, és ma is erőt, vigaszt és békét ad mindazoknak, akik hozzá fordulnak. Az ünnepi liturgia egyben alkalmat adott arra is, hogy hálával emlékezzünk meg az idősekről, akik hosszú évtizedeken át hordozták a hit, a család és a közösség értékeit.
Intézményünk hajdúdorogi székhelyén a hagyományokhoz híven terített asztal mellett köszöntötték idős lakóinkat. Itt szokássá vált, hogy valamennyi dolgozó jelenlétével tiszteleg az itt élők felé. Együtt fogyasztanak el egy ebédet ünnepélyes keretek között, megerősítve az összetartozásukat. A közös ima, az időseinket köszöntő sorok a lelket, az ebéd a testet, a tombolasorsolás a játékos örömöt hívatottak szolgálni. A nyereményeket hozzátartozók és dolgozóink ajánlották fel. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni „(ApCsel 20,35) Köszönetünket fejezzük ki a Nagy Szent Bazil Gimnázium felszolgáló szakos hallgatóinak és tanáraiknak, hogy ünnepivé varázsolták ebédlőnket, szorgosan terítettek, tálaltak, figyelemmel és alázattal fordultak az itt élőkhöz.
Hajdúnánáson, a Magyar utcai telephelyen szintén meghitt légkörben zajlott az ünnepi megemlékezés. A programot Farkasné Jurás Zsuzsanna telephelyvezető asszony nyitotta meg, aki hangsúlyozta: az idősek élettapasztalata, hite és kitartása példaként állhat mindannyiunk előtt. Hálát adott Istennek lakóink életéért, és megköszönte azt a türelmet és bölcsességet, amellyel nap mint nap gazdagítják közösségünket. A köszöntőt követően vendéglátással, majd zenés programmal kedveskedtek az időseknek. A jókedv és az együtt töltött vidám percek igazi életörömmel töltötték meg az ebédlőt – sokan közösen énekeltek, sőt, a zeneszóval együtt a tánc is életre kelt.
A nap eseményei egyszerre szóltak a mennyei oltalomról és az emberi közösség értékeiről. Ahogyan Mária oltalma minden hívő számára biztonságot jelent, úgy az idősek jelenléte is erősíti és megtartja közösségeinket. Ők azok, akik hittel, tapasztalattal és szeretettel formálták a családokat, a gyülekezeteket és a társadalmat.
„Az ékes kor a bölcsesség koronája.” (Péld 16,31) – áll a Szentírásban. E gondolat különösen is érvényes ezen a napon: az idősek tisztelete nem csupán gesztus, hanem a közösség legmélyebb hálájának kifejezése.