A magyar fotográfia napja (augusztus 29.) alkalmából egy különleges, emlékeket idéző délutánt töltöttek együtt a füzesgyarmati Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthonának lakói.

Egy fénykép csupán egy pillanatot őriz. Mégis, amikor ránézünk, sokszor egy egész történet elevenedik meg előttünk. Egy régi arc, egy mosoly, egy ünnep, egy családi összejövetel – és máris visszarepít bennünket az időben.
Ezúttal mi is egy képzeletbeli fényképalbumot lapoztunk végig a Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthonában..
Beszélgettünk arról, ki emlékszik az első fényképére, milyen volt régen fényképet készítetni, ki készítette a családi fotókat, és milyen különleges helyet foglaltak el életünkben a gondosan őrzött fényképalbumok.
Felidéztük a gyermekkor, a fiatalság, a család és az ünnepek emlékeit. Egy-egy kérdés nyomán régi történetek kerültek elő, amelyeket talán már nagyon régen nem meséltek el. A beszélgetésből természetesen a jókedv sem maradhatott ki.
Eljátszottunk a gondolattal, vajon mit mesélne egy régi fénykép, ha egyszer csak megszólalna?
Ki tudja, talán elmesélné, mi történt a kép elkészítése előtt… vagy azt is, ami utána következett. Egy-egy mosoly mögött pedig sokszor olyan történetek bújnak meg, amelyeket semmilyen fényképezőgép nem tudott megörökíteni.
A régi és a mai fényképezés közötti különbségekről is beszélgettünk. Régen meg kellett gondolni, mikor készül egy fénykép, hiszen a filmre készült felvételeket nem lehetett azonnal visszanézni. Ma pedig akár több száz fényképet is készíthetünk egyetlen nap alatt.
De vajon melyik értékesebb?
Talán nem az számít, hány fényképünk van, hanem az, melyikhez kapcsolódik egy olyan emlék, amelyet a szívünk őriz.
A délután egyik legszebb része az volt, amikor mindenki egy számára különösen kedves fényképre gondolhatott. Lehetett az egy gyermekkorban készült kép, egy esküvői emlék, egy gyermek vagy unoka mosolya, egy régi barát vagy egy szeretett ember arca..
A program végén egy közös kérdéssel búcsúztunk:
„Ha most készítenénk egy közös fényképet, mit szeretnének, hogy ez a kép egyszer mit meséljen rólunk?”
Talán azt, hogy itt voltunk.
Hogy együtt nevettünk.
Hogy voltak közös pillanataink.
Hogy számítottunk egymásnak.
És, hogy egy közösségben a legszebb emlékek nem feltétlenül a fényképezőgépben, hanem egymás szívében maradnak meg.

A Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthon munkatársai