2019. február 1 napján, Kocsis Fülöp a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája szentelte meg a Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ lakásotthonait.

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

(Jn 1,14)

 „A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör egyik fontos része nekünk görögkatolikusoknak. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) – ezt ünnepeljük ebben a néhány hétben, és ilyenkor különösen is fogékonyak vagyunk arra, hogy kicsit „otthonosabban” gondoljunk Istenre: az ő hajléka akár a miénk is lehet.”

Mire való ez a szokás, miért jó házszentelőt tartani? – tették fel a kérdést lakásotthonaink lakói. A kérdésre aztán Érsek atya nagyon személyes és követlen módon válaszolt meg kinek-kinek. Érezhető és látható volt, hogyan érinti meg gyermek és felnőtt lelkét egyaránt ez a találkozás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a gyerekek személyes beszámolója:

• Nagy megnyugvással tölti el a ház népét az a tény, hogy maga a metropolita atya tisztelt meg minket a jelenlétével, ő áldotta meg az épületet, a benne lakókat és dolgozókat.

• Az érsek atya megérkezését már nagyon vártuk, megérkezésekor pedig mindenki meghatódott. A gyereken és felnőtten egyaránt látszott a megnyugvás. Az atya beszéde mindenkit eltöltött egy furcsa nyugalommal, mindenki - külön felszólítás nélkül - énekelte az imát is.

• Nagy öröm volt számunkra, hogy meglátogatott bennünket érsek atya és kísérői. Közösen énekeltünk, imádkoztunk. Otthonunk megtekintése közben a Dunából hozott, általa szentelt vízzel áldást hintett a helyiségekben. Kötetlen beszélgetés során érdeklődéssel hallgatta beszámolónkat mindennapjainkról, terveinkről, továbbtanulási elképzelésünkről. „Büntetlenül” elmondhattuk napi csínytevésünket, atya beismerte Ő is volt gyerek, „..mindannyian követünk el néha nem tetsző dolgokat, melyeket elhatározással jóvátehetünk.”

• Elsősorban azt szeretném mondani, hogy én erősen hiszek Istenben! Amikor volt a házszentelés, minden aggodalmam, fájdalmam és félelmem elmúlt. Személyesen én még soha nem találkoztam ilyen személyekkel, mint akik akkor itt voltak. Ez a találkozás megerősítette Istenben vetett hitemet! Ez a szentelés igen jó hatással volt rám. Tudom, hogy Isten mellettem van, és baj nem érhet. Mióta lakásotthonba kerültem, sokkal többet imádkozok, mivel most Istenhez menekültem segítségért. Sokszor megfordul a fejemben, hogy Istennek milyen sok gondja lehet mivelünk. Máskor pedig azon gondolkodom, hogy Isten miért hozott bennünket a világra? Sok-sok kérdésem lenne még, remélem egy következő találkozás alkalmával feltehetem majd azokat is. Számomra ez a szentelés nem csupán azt jelentette, hogy elűzzük a rossz szellemeket, hanem én akkor még közelebb éreztem magam Istenhez. Számomra az ISTEN nagyon sokat jelent!

A közös ima, amelyben a lakásotthonaikban élő gyerekek és dolgozó felnőttek életéért és a gonosz cselvetéseinek távoltartásáért is könyörögtünk, megteremtette azt a légkört, hogy Isten valóban hajlékot vesz nálunk, és működik közöttünk. Ezután a megszentelt Duna vizét hintette Érsek atya a ház minden egyes helyiségébe, minden lakójára. Mindenki megilletődve mutatta szobáját, ágyát. Érsekatya pedig a ház legeldugottabb zugait is megszentelte.

„Azzal, hogy ilyenkor végigjárjuk a házat, átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon minden szegletére kiterjed, nem marad rejtve előtte semmi az életünkből, és a legelemibb szükségleteink is fontosak a számára. Ő betölti a családi hajlékot. Betölti közös életünket. Semmi sem idegen számára belőle. Hiszen emberré lett, egy lett közülünk!”

Hajdúnánás, 2019. február 6. 

Simon Mihály 

intézményvezető