Megemlékezés az aradi vértanúkról az Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Szociális Szolgáltató Központ telephelyein.

„A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül. Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október 6-ika térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni. Amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”

                                                                             Kossuth Lajos, Torino, 1890. szeptember 20.

Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján, az Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Szociális Szolgáltató Központ valamennyi telephelyén összegyűlt a közösség, hogy megemlékezzenek a 13 hős honvédtiszt áldozatáról.

A csendes megemlékezést áthatotta a hit és az emlékezés mély ereje, mely generációkon átívelő tanúságtételként hívott vissza bennünket a hit, a hazaszeretet és a hűség örök értékeihez.

Az otthon lakói, akik között sokan maguk is átélték a történelem viharait, könnyes szemmel hallgatták a verseket és a felolvasott leveleket, amelyek az aradi tábornokok utolsó gondolatait idézték. A tiszteletadás szimbóluma nemcsak a mártírok iránti főhajtás volt, hanem az élet értékeinek megújítása is, melyért harcoltak és meghaltak vértanúink: a hit, hogy a szabadságért érdemes küzdeni; a hűség, amely a legnehezebb időkben is kitartó; és a hazaszeretet, amely minden áldozatot igazol.

A megemlékezés végén az otthon kápolnájában közösen imádkoztunk, hogy a hazájukat és népüket szolgáló vértanúk áldozata nem váljon feledésbe, és az ő hitük, hűségük és hazaszeretetük a jövő nemzedékei számára is megőriződjön.  

                                                                                        az IOGSZSZK munkatársai

Juhász Gyula: Arad

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyász-zenét.

Kincses Erdély öléről ered le
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.

Arad! Köszönt a csonka Magyarország
S tört lobogóját lengeti neked,
mely fátyolos, mint ez október-est.

De még lobog és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von
A Krisztus jobbján – ama tizenhárom!