A pszichológus szerint létezik jó és rossz stressz is...
Folytatódik Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ pszichológusának rovata. Most a stressz helyes kezeléséhez kapunk útmutatót tőle.
A stressz fogalma napjainkban egyre inkább az aktív szókincsünk részét képezi, gyakran előfordul az informális beszélgetéseinkben, sokat olvashatunk vagy hallhatunk róla a médiában. Gyakran halljuk, hogy nagyon stresszes valakinek az élete, egy adott állapot stressz-betegségnek tekinthető, valaki szenved a stressztől, és sokáig lehetne még folytatni, hányféle negatív aspektusban találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. Ha a stressz szó eszünkbe jut, automatikusan rossz dolgokra gondolunk: fejfájás, izzadás, leblokkolás, depresszió, keringési megbetegedések. Többnyire mindig csak arra jutunk, hogy a stressz egy negatív, az életünket megnehezítő jelenség. Pedig a stressz nem feltétlenül egy kerülendő állapot, hanem „a stressz az élet sava-borsa” – ahogy Selye János, a stressz fogalmát megalkotó, magyar származású orvos írta. Stressz esetén valamilyen inger a szervezetet kibillenti egyensúlyából, alkalmazkodásra kényszeríti. Ebből a szempontból tehát nem csupán a rossz dolgokat tekinthetjük stresszes állapotot előidéző tényezőknek, úgynevezett stresszoroknak, hanem akár a kellemes eseményeket is; csupán az számít, hogy mennyire erős a vágy arra, hogy a szervezet újra alkalmazkodjon, az egyensúlyi állapot újra fennálljon.
Egy bizonyos fokú stresszre minden embernek szüksége van, ez ugyanis tevékenyebbé tesz, energiával tölt fel. Ösztönző hatású stressz lehet például egy sikeres vizsga, készülődés egy nagy családi eseményre stb. Ezek alapvetően kellemes élmények, de mégis kimozdítják a szervezetet az egyensúlyi állapotából. A túl kevés stressz, a kihívásoktól mentes élet pont az ellenkező hatást éri le: az az ember, akinek mindennapjaiból hiányzik a változatosság, gyakran elégedetlenséget, dühöt, szorongást érez emiatt, és ezáltal válik hajlamossá a stresszel összefüggő betegségekre. Ezért van hát szükség mindenképpen az életünkben a jó stressz (eustressz) jelenlétére.
A rossz stressz, az úgynevezett distressz jelensége az, ami a köztudatban leginkább a stresszel egyenértékű. Ha túlzott mértékű, ha kontrollálhatatlan, akkor felemészti az energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi társas kapcsolatainkat, aláássa önbizalmunkat. Ez akkor lép fel, ha a kiváltó helyzettel való megküzdés során nincs lehetőség a személy képességeinek felhasználására, vagy új képességek megszerzésére.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy a stressz előkészíti a talajt a betegség számára, de nem maga a stressz okozza a betegséget! Nagyon ritka az a helyzet, amely önmagában betegséget okoz. A döntő tényező nem maga a stressz, hanem inkább az, hogy valaki hogyan birkózik meg vele. Betegség rendszerint akkor alakul ki, ha az egyén megküzdési stratégiája hibás, túlzott, vagy nem felel meg a megoldandó problémának. A megküzdést elősegíti a pszichológiai immunrendszerünk erősítése is.
Nézzünk néhány módszert, ötletet a pszichológiai immunrendszer fejlesztéséhez, a stressz megelőzéséhez vagy a hatékony stressz-kezeléshez! Stressz-kezelő képességünk optimalizálása ugyanis azon túl, hogy csökkenti a hétköznapi feszültségeket, növeli viselkedésünk hatékonyságát a hétköznapi problémák és konfliktusok megoldásában, hosszabb távon nemcsak a stressz kezelését, hanem megelőzését is szolgálja.
Testmozgás, fizikai aktivitás: a mozgás endorfint juttat a véráramba, csökkenti az izomfeszülést, relaxációs választ vált ki. Nem csupán levezeti a feszültséget, hanem növeli az aktivitás szintjét is. Ráadásul a fizikai állapot javulása önbizalmat is ad!
Társas támasz keresése: a társas támogatás olyan érzelmi és fizikai megküzdési forrás, amelyet mások biztosítanak nekünk. Ez életünk nehezebb, terheltebb időszakaiban lehetőséget ad arra, hogy feltárjuk problémainkat együtt érző, számunkra fontos személyeknek, ezáltal javul testi és lelki egészségünk. Ráadásul az a meggyőződés, hogy mások figyelnek ránk, szeretnek és megbecsülnek, önbizalmunkat is növeli, ami szintén hozzájárulhat a hatékonyabb stressz-kezeléshez.
Relaxáció, autogén tréning: a stresszre az első reakció az izomfeszülés. De ami be tudja kapcsolni a stresszreakciót, az ki is tudja kapcsolni. Ez a relaxációs válasz, amikor úgy ítéljük meg, hogy a helyzet már nem veszélyes.
Gondolat STOP: egy egészen egyszerű módszer a stressz keltő gondolatok kezelésére. Amikor be tudjuk azonosítani ezeket a negatív gondolatokat, akkor a képzeletünk segítségével állítsuk meg! Képzeljünk egy-egy STOP - táblát, akár ki is mondhatjuk hangosan, hogy „Állj”! Esetleg kössük össze mozgásos tevékenységgel: az egyik csuklónkon viselt karkötőt minden alkalommal, amikor negatív gondolatunk támad, tegyük át a másik csuklónkra, ezzel is hozzásegítve magunkat a „gondolat STOP”-hoz. Keressünk ilyenkor tudatosan helyettesítő pozitív gondolatokat!
Boldogságprogram: a pozitív pszichológia eredményeit felhasználó programsorozat, mely a pozitív életszemlélet kialakítását tűzte ki célul.
Saját aktivitás növelése: célok kitűzése, cselekvési terv készítése, időnapló stb. A tervezés, szervezés hiánya ugyanis első helyen áll a munkavégzéssel kapcsolatos stressz okai között.
Humor, nevetés: stresszhatás alatt a mosoly képes csökkenteni a stressz-válasz intenzitását, hozzájárulva ezzel a mindennapi jóllétünkhöz.
Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a stressz alapvetően nem rossz dolog, nem elkerülni kell, hanem megtanulni kezelni! Amennyiben mégis úgy érezzük, hogy a szervezetünk már nem tud visszabillenni az egyensúlyi állapotba, ha nem tudunk már semmilyen technikával megbirkózni a kialakult helyzettel, akkor kérjünk bátran segítséget!
Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ pszichológusa