©2018 www.szentlukacsszeretetszolgalat.hu | adatkezelési tájékoztató
powered by 
Íme pár jó tanács Fejlesztő Központunk pszichológusától
Folytatódik Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ pszichológusának rovata. Most az iskolába készülő gyerekek fejlődésével kapcsolatban ad pár jó tanácsot.
Előző heti írásomban a nagycsoportos óvodások és szüleik számára kezdtem el összefoglalni az iskolakezdéshez szükséges részképességeket, és a hozzájuk kapcsolódó játékokat. Az iskolába lépéshez szükséges készségeknek számos felosztása létezik. Az alapok többnyire megegyeznek, különbség inkább abból van, hogy ezek a csoportosítások mennyire részletesek, összevonnak vagy külön jellemeznek bizonyos készségeket. Én a következő felosztást vettem alapul, és ezekhez a részképességekhez gyűjtöttem otthon is játszható, kellemes időtöltést nyújtó ötleteket:
A lista első részében szereplő részképességekről az előző héten olvashattak, most a kimaradt három fejlesztési területtel szeretném folytatni.
A beszédértés, a beszédkészség és a szókincs szorosan összefüggenek, az olvasás sikeres elsajátítását nagymértékben meghatározzák. Az anyanyelv elsajátításnak, ezzel összefüggésben pedig az olvasásnak alapvető feltétele a beszédészlelés és a beszédértés tökéletes működése. A beszédészlelés készsége teszi lehetővé, hogy a gyermek a beszédhangokat, hangsorokat pontosan felismerje, észlelje és azonosítsa. Az olvasáshoz fontos, hogy az elhangzott hangsorokat az elhangzás sorrendjében pontosan meg tudja ismételni. A beszédmegértés biztosítja a szavak, fogalmak, mondatok jelentésének azonosítását, az elhangzott szöveg megértését. Ebben az életkorban már többnyire kialakult, hogy a gyermek a magyar nyelv hangjait pontosan tudja azonosítani: az azonos hangokat felismeri, a hasonló hangzású hangokat pedig meg tudja különböztetni, például a rövid – hosszú hangzópárokat differenciálni tudja.
A beszédértés, a beszédkészség és a szókincs fejlődésének alapja a mesehallgatás, meseolvasás. Mesélni már egészen kicsi kortól kezdve lehet a gyermekünknek, már a 2 évesek is érdeklődve hallgatják a rövid, tömör meséket, amik kisgyerekekről, sok esetben róluk, vagy kisállatokról szólnak. Ebben az életkorban még ne legyenek gonosz szereplők a mesékben, viszont szerepeljen sok-sok ismerős elem: emberek, állatok, események és helyszínek a gyermek életéből. Ezektől a rendkívül egyszerű meséktől jutunk el aztán az óvodás évek során a láncmeséken és a rövid állatmeséken át a bonyolultabb és terjedelmesebb tündérmesékig vagy a cselekménydúsabb novellamesékig. A meseolvasás legyen a mindennapi rutin része. A hallott szó, az élő beszéd egyáltalán nem pótolhatja a tévében látott mesét. A hallott szöveg ugyanis egy belső képzeleti tevékenységet indít el a gyermekben (szemben a látott mese készen kapott képeivel), és ezek a belső képek segíthetik a gyermeket a feszültségei feldolgozásában is. A meseolvasás fontosságát lényegre törően fejezi ki Vekerdy Tamás sokat idézett véleménye, mely szerint „Aki mindennap hall mesét, annak az iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall - vagy pláne csak néz! -mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.”
Egy 6-7 éves nagycsoportos óvodás életében a másfél év még nagyon nagy különbség. Segítsük hát gyermekeinket ennek útján, és olvassunk, meséljünk nekik minden nap! Láthatjuk, hogy az élő szöveg megértése kulcsfontosságú az iskolában. Ráadásul a könyvből való felolvasás során gyermekünk először találkozhat a betűkkel, megértheti azok kapcsolatát a hallott szavakkal, megismerheti a történetek struktúráját (van eleje, közepe és vége), valamint a szavak mondatokká alakulásának szabályait.
A mesélésen kívül a szókincs, beszédértés és a beszédkészség fejlődését még számos egyéb játék is szolgálhatja. Keressünk egy eseménydús képet, és beszélgessünk róla. Ki mit csinál? Mi történik? Mi fog történni (ami most még nem látszik a képen)? Vajon hogyan érezhetik magukat a szereplők? Történt - e már velünk/veled ehhez hasonló?
Egy dobókockára vagy kartonpapírból készített kocka oldalaira ragasszunk kis képeket. Felváltva dobunk a kockával, és a közös mesealkotás során az adott képet kell beleszőni a mesénkbe. A szókincs fejlesztésére remek lehetőséget nyújtanak a régi ismert játékaink, mint például a barchoba, a találós kérdések, szólánc. Ezek előnye, hogy semmiféle eszköz nem kell hozzájuk, nincsenek helyhez vagy időhöz kötve, ezért kellemes időtöltés, ha tömegközlekedésen utazunk vagy valahol hosszabb ideig kell várakoznunk.
A tanulásban elengedhetetlen az emlékezet megfelelő szintű fejlettsége, vagyis hogy a gyermek képes legyen a látott vagy a hallott dolgokat megjegyezni, felidézni. A felidézésnek három szintje van: azonnali, késleltetett, hosszú távú. Mindegyik egyaránt fontos a tanulási folyamat során, és már napi 1-2 játékos feladattal is sokat segíthetünk ezek fejlődésében. A figyelem és az emlékezet szorosan összefüggnek, hiszen megjegyezni azt képes az egyén, amire a figyelme összpontosul. Kapcsoljuk ezeket a játékos feladatokat egyéb tevékenységekhez, például a meseolvasáshoz. A mese előtt beszéljünk meg 3 szót a gyermekünkkel, és a feladata az lesz, hogy ha az adott szót hallja, akkor tapsoljon egyet. A mese számos pozitív hatása mellett máris sokat tettünk az emlékezet fejlesztéséért, hiszen meg kell jegyeznie a 3 szót. Emellett a figyelmét végig összpontosítania kell, és még arra is emlékeznie kell, hogy tapsoljon. Eközben észrevétlenül fejlődik a szabálykövetése és a feladattudata is.
Játsszunk „papagájos” játékot: szósorokat, számsorokat, egyre hosszabb mondatokat kell a gyermeknek elismételnie utánunk. Látási figyelem fejlesztéséhez tegyünk ki az asztalra sok apró tárgyat, majd miután a gyermek megnézte, vegyünk el egyet. Ki kell találnia, melyik hiányzik. Hallási figyelem fejlesztéséhez üljünk csendben, becsukott szemmel, és gyűjtsünk össze minél több hangot, amit a környezetünkben éppen hallunk. Meg fogunk lepődni, hányféle hang azonosítható egy adott pillanatban! Különböző tárgyakkal keltsünk zajt, a gyermeknek pedig ki kell találnia, mit is hall. Ezeket a játékokat szerepcserével is játsszuk végig, lehetőséget adva ezzel a kreativitás fejlődésének is. Szintén a hallási figyelem fejlesztéséhez járul hozzá, ha kisebb dobozokba vagy Kinder tojás műanyag belsejébe különböző anyagú tárgyakat teszünk – gombok, gyufaszálak, pénzérmék, szárazbab, rizs stb. Megmutatjuk a gyereknek, aztán összekeverjük a dobozokat, neki pedig a dobozt megrázva kell beazonosítani, hogy mi van benne. Ha sok dobozunk van, elkészíthetjük ennek memória-játék változatát is. Két-két dobozt azonos anyagokkal töltünk meg, és a gyermeknek a párokat kell megtalálnia (tehát itt a cél nem a megnevezés, hanem az egyforma hangok keresése).
Az iskola teljesítmény egyik alapja a kialakult feladattudat és feladattartás, vagyis az a képesség, hogy megértse és elfogadja, hogy bizonyos dolgokat akkor is meg kell csinálnia, ha éppen nincsen hozzá kedve, illetve hogy a megkezdett feladatot be is kell fejeznie. A feladattartás és feladattudat kialakítása önmagában valószínűleg nem igényel teendőt, amikor egy gyermek iskolaéretté válik, nem okoz gondot számára, hogy egy-egy feladatot elejétől kezdve a végéig elvégezzen. Egy kiscsoportos óvodás még nem tudatosan gyakorolja ezt: kizárólag a feladatban rejlő örömért csinálja és csak addig, amíg kedve van. Egy nagycsoportostól viszont elvárás már, hogy tudatosan végezze el a feladatokat. Ennek kialakulását segíthetjük, ha kisebb feladatokkal, házimunkába való besegítéssel rendszeresen megbízzuk őt (pl viráglocsolás, bizonyos kerti munkák, szemét kidobása stb.).
Ahogy már korábban is említettem, az egyes részképességek nem elszigetelten fejlődnek, hanem egyik terület fejlődése maga után vonja a másikat. Ugyanez elmondható a feladattudat és feladattartás esetén is. Egy óvodás korú gyermek már tud segíteni az asztal megterítésében a közös családi ebédnél. Eközben a feladattudat és feladattartás mellett fejlődik az emlékezete (hiszen újra és újra fel kell idézni, hogy mit hová kell tenni), a finommotorikája, téri tájékozódás (miközben felidézi, hogy melyik evőeszközt melyik oldalra kell tennie).
A játékokhoz jó szórakozást, kellemes közös időtöltést kívánok!
Dr. Sperkáné Krotos Hajnalka, pszichológus, Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központ
Felhasznált források:
http://koraszulottekert.hu/pdf/kiadvany_06_web.pdf
https://mindsetpszichologia.hu/2017/04/08/10-erv-hogy-miert-olvass-a-gyerekednek/
https://vadaskert.hu/koronavirus/
https://www.eletrevalogyerek.hu/blog/jatekos-tanulas-modszertana/
Süti (cookie) tájékoztató