A viszontlátás és a találkozás örömét, illetve az ajándékozás boldogságát élhették át karácsony előtt a Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ munkatársai és egykori ellátottjai - történetüket az egyik elhivatott munkatárs meséli el.

Rövidke, de annál felemelőbb történetet szeretnék megosztani veletek. Karácsony előtti napokban „pittyegett" a telefonom, üzenetem érkezett, egy korábban nálunk nevelkedett fiútól, Dénestől.

Mosollyal az arcomon - hiszen mindig nagyon szerettem őt és lánytestvéreit, akik szintén nálunk nevelkedtek -, elkezdtem olvasni az üzenetet: Szeretnének meglátogatni bennünket karácsony előtt.

Nagyon örültünk munkatársaimmal, hiszen ritkán tudunk személyesen találkozni. A két ünnep közötti időszakra beszéltük meg a látogatást.

Megérkeztek. Hihetetlen érzés volt, amikor bejöttek, megöleltek, megpusziltak. Éreztem az ölelésük erejét. Boldog voltam és úgy éreztem ők is.

Dénes szólt, hogy kiszalad a kocsijához és behoz valamit. Heni utána ment.

Ámultam, amikor megláttam mennyi mindent hoztak lakásotthonban élő gyerekeknek, ahol egykor ők is nevelkedtek.

Zavaromban kérdeztem őket, hogy ez most hogyan és miért?

Dénes csak annyit mondott: - Hoztuk, mert megtehettük.

Szóhoz sem jutottam!

Elmondták, hogy közösen a testvérekkel nyitottak egy csemege boltot Debrecenben, ott dolgoznak. Ezen kívül Dénes vagyonőrként fesztiválokon vállal munkát.

Kiköltözésük óta dolgoznak. Dénes és Heni külföldön is éltek, dolgoztak, de a szívük hazahúzta őket. Marietta testvérük egy kávézóban baristaként dolgozik.

Nagyon jó érzés őket így látni és tudni azt, hogy jó irányba halad az életük, s még ennyi idő elteltével is gondolnak ránk. Nagyon jó testvérek, példaértékű a kapcsolatuk.

Búcsúzóul megköszöntem nekik a rengeteg ajándékot és átölelve őket elmondtam, hogy mennyire büszke vagyok, büszkék vagyunk rájuk.