A füzesgyarmati Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthonában Keresztelő Szent János tiszteletére imaórát tartottak az intézmény lelki vezetője, Szaploczay Máté atya vezetésével. Augusztus 29-én a görögkatolikus egyház Keresztelő Szent János fejvételére emlékezik.

Ez a nap egyszerre hordoz fájdalmat és mélységes tiszteletet: annak az embernek az emléknapja, aki egész életét Isten szolgálatának és az igazság hirdetésének szentelte.
Keresztelő Szent János nem félt kimondani az igazságot akkor sem, amikor ezért súlyos árat kellett fizetnie. Heródes királyt is figyelmeztette törvénytelen életvitele miatt. Tudta, hogy szavai veszélyt jelentenek számára, mégsem hallgatott. Nem a saját biztonságát kereste, hanem Isten igazságához maradt hűséges.
Heródes végül börtönbe vetette Jánost, majd egy ünnepi lakomán, egy meggondolatlan ígéret következtében, elrendelte lefejezését. Így halt meg az Úr előhírnöke – mártírként, hitéhez és küldetéséhez mindvégig hűségesen.
A görögkatolikus hagyományban Keresztelő Szent János különleges helyet foglal el. Ő volt az, aki előkészítette Krisztus útját, és rámutatott az embereknek az Üdvözítőre. Élete arra tanít bennünket, hogy a hit nem csupán szavakból áll. Néha bátorságot, kitartást és áldozatot is kíván.
Keresztelő Szent János története ma is megszólít bennünket. Arra emlékeztet, hogy az igazság kimondása nem mindig könnyű, és a jó melletti kiállásnak néha ára van. Mégis érdemes hűségesnek maradnunk ahhoz, amit szívünkben igaznak és Isten előtt helyesnek érzünk.
Ezen a megemlékezésen szeretettel gondoltunk azokra is, akik életük során sok nehézséget és megpróbáltatást viseltek el, mégis megőrizték hitüket, emberségüket és reményüket.
Legyen az ő példája számunkra útmutatás: merjünk hinni, merjünk jót tenni, és akkor is őrizzük meg szeretetünket és hitünket, amikor az élet nehéz útra vezet bennünket.

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,3)

A Liturgia része volt a kenyér szentelése is. Hálát adtunk és köszönetet mondtunk a termésért, a munkás kezekért, a mindennapi kenyerünkért. Az Úr imájában minden nap megismételjük: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”
Az imaóra keretében Máté atya megszentelte az új kenyeret, melyet közösen fogyasztottunk el.

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3,30)