Alamizsnás Szent János tiszteletére tartottak szakmai összejövetelt

De ki is volt Alamizsnás Szent János? Cipruson született 556 körül, majd alexandriai pátriárka volt 610-től V. János néven. Fiatalon házasodott meg, de sajnos felesége és gyermekei is hamar meghaltak, így János az egyházi életet választotta. De miért hívták alamizsnásnak? A legenda szerint János éjszaka, imádság közben egy égi szépségű lányt látott, akinek olajfa koszorú volt a fejében. Csodálkozva megkérdezte a lánytól, hogy kicsoda. A lány így válaszolt: „Én vagyok a könyörületesség, én hoztam le Isten Fiát a mennyből. Fogadj el mátkádul, nem bánod meg!” Szent János ebből megértette, hogy az olajág a könyörületességet jelképezi, és ekkortól olyan könyörületes lett, hogy elnevezték (görögül) Eleimonnak, azaz Alamizsnásnak.

Amikor Alexandriában elhunyt Theodor pátriárka, az alexandriaiak alázatosan felkérték a bizánci császárt, hogy az adakozásáról és a szegények segítéséről híressé vált Jánost nevezze ki új pátriárkává. A császár ezt meg is tette: János hozzávetőleg 606 és 616 között töltötte be az alexandriai pátriárka tisztét. Amikor a szasszanidák 614-ben kifosztották Jeruzsálemet, János sok pénzt, élelmet és bort küldött a menekülő keresztények támogatására. A perzsák azonban hamarosan Alexandriát is bevették, és az ekkor már öreg Jánosnak is menekülnie kellett. Szülőföldjén, Cipruson halt meg 616 és 620 között.

Az ő tiszteletére és emlékére rendeztek konferenciát Debrecenben, a Görögkatolikus Érseki Hivatalban november 12-én. A nap utrenyével kezdődött, majd az előadók között olyan nevek szerepeltek, mint Baán István görögkatolikus lelkész vagy Dr. Gonda László, református lelkész, egyetemi docens. Mindannyian a könyörületesség, irgalmasság köré építették fel mondandójukat, így állhatott a pódiumon Ungvári Sándor, a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat igazgatója is.

Többek között arról beszélt, hogyan is gondoskodik a Jó Isten a munkatársain keresztül az ellátottakról? Bemutatta a szeretetszolgálat szociális, gyermekvédelmi, karitatív és egészségügyi tevékenységét is. Az idősek ellátásáról például elmondta: sajnos nincs Magyarországon annyi férőhely, hogy minden rászorulót, akár demens beteget ellássanak. Hiszen hazánkban a demenciában szenvedők száma 150-300 ezerre tehető, ebből a 80 év feletti nők 17%-a (kb. 50.000 fő) lehet demens, vagy egyedül él és nem képes önálló életvitelre. Az idősotthonok férőhelyszáma hazánkban azonban 55.170. Nem nehéz kiszámolni, hogy ezek az intézmények megteltek…

                                                                                       Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Mint folytatta, az egyház igen sokat segített azzal, hogy sok, korábban állami, önkormányzati fenntartásban működő otthont vett át.  Ennek főként gazdasági okai voltak, melyek igencsak rányomták a bélyeget az intézmények működésére: leromlott állapotú épületek, nem megbecsült munkatársak, stb. A szeretetszolgálat azonban folyamatosan igyekszik fejleszteni: uniós forrás, állami támogatás, önerő vagy adomány révén. Ungvári Sándor kiemelte: nagy öröm számára, hogy a fenntartóváltás után a kollégáknak van igénye a lelkiekben való fejlődésre is, éppen ezért minden évben elzarándokolnak közösen egy nagy Mária kegyhelyre. Ez szám szerint kb. 500 főt jelent. Emellett a lelkivezetők is segítenek a munkatársaknak a lelki megújulásban, illetve saját, felszentelt kápolna működik az otthonokban.

A szakolyi csodáról is beszámolt: pár évvel ezelőtt 150 fő fogyatékos ellátottjuk élt Szakolyban, egy épületben, azonban egy jogszabályváltozás miatt kisebb otthonokba kellett kitagolni az intézményt. Ezeket az embereket korábban teljesen ellátták a szeretetszolgálat munkatársai: ételt kaptak, még csak főzni sem tudtak, de a pénzt sem tudták kezelni. És mi változott a kitagolással? Hol itt a csoda? Hát ott, hogy önálló életre tanították meg őket! Már csak 6-12 fő fogyatékos ember él együtt. Nincs velük még gondozó sem. Reggeli után a főépületben dolgoznak 4 órában, ami azért is jó, mert hasznosnak érzik magukat, emellett pénzt is kapnak a munkájukért.

A korábbi ápoló-gondozó kollégák pedig levették a fehér köpenyt, és ma segítő-támogató tevékenységet folytatnak. A mindennapi betevőről is ők gondoskodnak, zöldséget termelnek, sőt: saját péküzemet is létrehoztak, valamint kerámia ajándéktárgyakat is készítenek az ellátottak. Ez egy nagyon hosszú (másfél éves), de nagyon sikeres folyamat volt, tette hozzá az igazgató.

Örömmel számolt be az idén szeptemberben megnyílt Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központról is, ahol a koraszülött vagy betegségük miatt ellátásra szoruló gyermekekkel tudnak foglalkozni. Ingyen, tette hozzá. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert az ilyen családoknak csak a gyógytorna vagy a pszichológiai ellátás több ezer forintos költséget jelent. Az egészségügyi intézmény kihasználtsága folyamatosan nő: míg szeptemberben 65%, októberben már 87%-os volt a látogatottság. Ez azt jelenti, hogy csaknem 250-en fordulnak meg a központban – hetente.

Ungvári Sándor szerint csak úgy lehet a rájuk bízott embereket jól ellátni, ha azt magas színvonalú szakképzettséggel, hitélettel és jó minőségű infrastruktúrával tesszük.