Régi hagyomány, hogy minden évben Szent György napján, vagy az azt követő napokban búzát szentelünk. Az Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Szociális Szolgáltató Központ intézményeiben sem volt ez másként, április 22-én az imaóra fő témája a búza és a termés volt.

Az emberek zajos világához, az izgő-mozgó állatok dinamizmusához képest a növények igencsak csendes és lassú teremtményei Istennek. Igencsak kevésszer hallgatjuk meg a növények sokatmondó beszédét, ritkán halljuk meg mondanivalójukat. Ha kicsit lelassulunk és odafigyelünk, sokat mesélnek nekünk Isten csodálatos teremtett világáról.
A búzamag szó szerint és metaforikusan is magában hordozza az élet csíráját. Ha a fülünk helyett a szívünkkel, lelkünkkel hallgatjuk, rácsodálkozhatunk benne Isten teremtésére. 
Lakóinkkal, közös imádsággal kértük a teremtőt, hogy adjon meg minden földi jót az embereknek, óvja meg Isten terményeinket, gyümölcseinket, és kiemelten a búzát, ami a mindennapi kenyerünk alapja.
Egyik dolgozónak köszönhetően Lukács Imre atya megszentelhette a gyökérzettel rendelkező búzát, amelyet intézményünk udvarán el is ültettünk, így kapcsolódtunk kicsit a föld napja programunkhoz is. Reményeink szerint nyáron kalásszal örvendeztet meg minket a szárba szökkenő búza. Mely Péter Pál napját követő tevékenységünk (aratási ünnepség) fő momentuma lenne.

„Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.”

                     Kölcsey Ferenc: Himnusz részlet

                                                                                                                      IOGSZSZK

                                                                                                                     munkatársai