A Görögkatolikus Egyház február 2-án gyertyaszentelést tart. Az ünnep ahhoz kapcsolódik, hogy Jézus Krisztust ezen a napon mutatták be a templomban.

Egészen pontosan a történet így szól: Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A későbbi időkben a gyertyát az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távoltartására a keresztelés napjáig (illetve, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék).
A debreceni Szent Matróna Görögkatolikus Ápoló-Gondozó Otthonban Kapin István atya, a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat lelki igazgatója vezette az ünnepet ennek kapcsán. — Az Úr fényt hoz az életünkbe, nem biztos, hogy ez kívülről mindig látszik, de belülről mi elérhetjük, hogy látszódjon — kezdte tanítását István atya, aki reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy például a gyengén látók segítségéül szolgáló fehér bot az nem eldugni való dolog, hanem egy varázsbot, mely számukra maga lehet a fény, a kiút forrása. — Az lenne a legjobb, ha a mai világban az idősek is fényt, reményt sugároznának folyamatosan a fiatalok felé, és ha fordítva is így lenne. Tegyünk érte, mutassuk meg mi Krisztus fényét — folytatta tanítását lelki igazgatónk.
Kapin István atya ezt még inkább szimbolizálta azzal, mikor kifejtette, hogy a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat igazgatójával, Ungvári Sándorral egyetemben az az álmuk, hogy legyen egyszer egymás mellett egy idősotthona Szeretetszolgálatunknak és egy óvodája, ezzel is még inkább „kiegyenlítve” a korosztályok közötti különbséget, akár távolságot.

Palánki István