Az Alzheimer világnapja alkalmából családi napot tartottak az újszászi Árpád-házi Szent Margit Görögkatolikus Idősek Otthonában.

Ez a csendes, néma betegség észrevétlenül társul az ember mellé. Kezdetben csak feledékenység, tévedések és képzelgések, majd szép lassan megváltozik a beteg személyisége, viselkedése. Az ismerős arcok idegenné válnak, így a kapcsolatteremtési készség is elhalványul. A beteg szinte észre sem veszi, a környezete az, aki elszenvedi ezeket a változásokat. A legtöbb, amit tehetnek a családtagok, hogy felismerik a problémát és elfogadják azt, sok türelemmel és szeretettel.
Újszászi intézményünkben idén versek segítségével fejezték ki magukat lakóink. Ferenczi Zsolt: Alzheimer és Szuchánszki Aranka: Ha nem tudom a neved című verseit olvasták fel a hozzátartozóknak. Saját versemmel köszöntöttem a családtagokat melynek címe: Nézz rám!
A résztvevők ezt követően egy közös tornán vehettek részt, majd egy kötetlen beszélgetés következett, ahol érdeklődhettek ellátottjaink mentális és egészségügyi állapotával kapcsolatosan.
A rendezvény végén süteménnyel, üdítővel és kávéval kínáltuk meg vendégeinket.

Czétényiné Knyul Edina

   terápiás munkatárs

Czétényiné K. Edina: Nézz rám!

Nézz rám, én vagyok az, Anya!

Méhemben fogantál, a gyermekem vagy.

A szívem tudja, csak az eszem felejt,

bocsátsd meg ezt nekem, gyermekem!

Emlékezz rám, hogy hajdan ki voltam,

Ki tanított annak idején jó szóra.

Ki volt, aki óvodába, majd iskolába kísért,

s ki volt, ki esténként mesét mesélt.

Én voltam az, ki veled együtt nevetett,

s ha bánat ért, letörölte hulló könnyedet.

Veled voltam, mikor rád talált a szerelem,

s akkor is, mikor megszületett gyermeked.

Ne feledd el mennyi mindet tettem én,

hogy most felnőttként mellettem itt legyél.

Nézz rám, én vagyok az, Anya!

Türelmed és szereteted ne múljon el soha!