A májusfa magas, a legallyazott, lombos tetejű fa vagy ág. A díszítéshez színes papírszalagokat, zsebkendőket, virágokat használtak. A fa nagysága és fajtája az udvarlási szándék komolyságával volt kapcsolatban.

A májusfa hagyománya az egyik legszebb régi népszokások egyike, amellyel elsősorban a természet megújulását, virágba borulását ünnepelték a húsvét utáni, pünkösdi időszakban. 
A füzesgyarmati Szent Mihály Görögkatolikus idősek Otthonában még életben tartják ezt a tradíciót és színes szalagokkal, lufikkal díszítették az intézmény udvarában lévő fákat.
Kellemes hangulatban felidézték a fiatalkori emlékeiket, nosztalgiáztak a régi hagyományokról és szokásokról.  A színesbe öltöztetett park vidámságot és örömet csempész azon ellátottak életébe is, akik a díszítésben nem tudtak részt venni, csak szemlélhették.

„Színes szalagok az ágon, májusi szél belekap,

s repkednek mint felhők között, égben szálló madarak.

Ahogy nézi a sok ember, szívük lelkük is vigad

kezdődhet a víg mulatság, te is érzed jól magad!”

/Aranyosi Ervin/