A tábor végén díjaztuk: a legjobb túrázót, de gazdára talált a legszerelmesebb díj is.

2020. július 28. és július 31. között Hármashegyen rendezték meg a Színjátszó tábort a Debrecen Nyírségi Gyermekvédelmi Központ munkatársai. Az erről szóló beszámolót itt olvashatják:

Az indulás nem indult zökkenőmentesen, hiszen a hétvégi nagy esőzések következtében az erdei iskolához vezető utak szinte járhatatlanná váltak, így hétfő késő délután elrendeztük, hogy a Zsuzsi erdei kisvonat kivigye a gyerekeket a tábor helyszínre. Mivel a tábor területén nem volt felszerelt konyha, illetve ivóvíz, az előkészületek korábban megindultak, mint egyébként.

A gyerekek megérkezésüket követően azonnal megdolgoztak az esti pihenésért, hiszen az ágyneműket nekik kellett felhúzniuk. A szobák 11-13 férőhelyesek voltak, így tisztaságra még nagyobb hangsúlyt kellett fektetnünk. Az alapvető tábori szabályok tisztázását követően három csapatra osztottuk a gyerekeket és a felnőtteket, a feladat, hogy minden csapat alkosson valamilyen darabot (mese, vers, tánc, ezek vegyesen) és azt vigyék színpadra a zárónapon. Azonban előtte minden csapatnak 10-10 szót kellett mondania, melyeknek szerepelnie kellett a művekben. Nagyon ügyesek voltak a csapatok, késő délutánra majdnem a teljes produkció összeállt. A délután további részét ismerkedéssel töltöttük. Az esti hamburgerezést követően rajzoltak, játszottak a gyerekek, éjfél után sikerült elcsendesedni.

A szerdai napot korán indítottuk egy frissítő reggeli tornával, majd az elménket palléroztuk különféle elgondolkodtató nyelvtani, irodalmi feladatokkal, fejtörőkkel. Az ellenőrzés során voltak nagy „aha” élmények, de nagyon ügyesen oldották meg a feladatokat a gyerekek. Az udvaron kör- és csoportjátékokkal folytattuk a napot, melyet nagyon élvezett mindenki. Az udvaron elrejtett hét közmondás, szólás megtalálása sem okozott nagy nehézséget, s a hőség ellenére sem veszítettek a csapatok a lelkesedésükből. Az ebédet követően a rétre mentünk ki és ott folytattuk a játékokat. A fűben igyekeztünk élő betűkké válni, és kirakni a „tábor” szót. A vacsoránkat elfogyasztva felvérteztük magunkat egy kis éjszakai túrára. Varga Edit szakember vezetésével egy órás állat-, erdőismeret következett, majd gumicsizmákat, zárt cipőket, és a pulóvereket vettünk (ez utóbbit főleg a szúnyogok miatt), hogy bevehessük az éjjeli erdőt. A túrát még szürkületben kezdtük; a szerencse hegynél kívánságainkat elmondva indultunk a kilátóhoz, ahová már sötétben érkeztünk, a tetejéről szépen látszottak Debrecen és Vámospércs fényei is. A visszafelé úton, hatalmas sártengereken keltünk át, és volt Bátorság szakasz is, melyet vagy egyedül, vagy egy társunkkal kellett megjárni. Mindenki nagyon bátor volt, és igaz térdig sárosan érkeztünk vissza a táborhelyre, de a kicsik és nagyok is élvezték a túrát. Adrenalin szintünk a magasban volt, így megint sikerült későn az ágyba keveredni és elaludnia a nagy csapatnak.

Csütörtök reggel már kicsit fáradtabban, de ismét reggeli tornával indítottunk, s a szobaellenőrzések és reggeli után a csapatok elvonultak gyakorolni a darabjaikat. Közben a konyhában lázasan készülődött kb. 120 darab ízes és kakaós palacsinta uzsonnára. Az ebédünket igyekeztünk elfogyasztani hamar, mert kora délután ismét nyakunkba vettük az erdőt, s a tábortól több mint 4 km-re lévő Koppány Kalandparkba indultunk. Kalandozásunk nem volt hiábavaló a kötélpályákon ezt követően leküzdhette félelmét kicsi és nagy is. Az uzsonnát elfogyasztva úgy éreztük, hogy strandon is jártunk, mivel a hőségben a gyerekek egymást locsolták, póló, lábbeli, nadrág nem maradt szárazon. Ez a visszafele vezető úton azzal bővült, hogy lehúztuk cipőinket és a pocsolyákon keresztül mentünk; sár, illetve iszappakolásban részesítettük sajgó lábainkat. Jól elfáradtunk és megéheztünk. Este azonban a színjátszásé volt a főszerep. Lakodalmat szerveztünk, három pár is egybekelt a játék során. Öltözködés, lázas készülődés, smink, ruha, lepedők, papok, jegyző, menyasszonyi csokrok, gyűrűk a semmiből hamar elkerültek, s ha hetekig gyakoroljuk sem lett volna jobb, melynek ékes bizonyítéka, hogy a násznép utána éjszakáig bulizott.

Mivel testrészeinket az előző napon jól átmozgattuk, így pénteken már elmaradt a torna, és amúgy is sok tennivalónk akadt a vonatindulásig. A reggeli készülődést követően megnéztük a darabokat a színpadon. Nagyon ügyes és kreatív volt mindenki. A felkészítő felnőttek is aktívan kivették a részüket. A tábor zárása végén díjaztuk: a tisztaságot, az önkéntes munkát, a legjobb túrázót, a zene lejátszást, az alkalmazkodást, a rajzolást, a jó étvágyat, a cipekedést, a csapatmunkát és természetesen ebben a táborban is kötődtek barátságok, de gazdára talált a legszerelmesebb díj is.

Az ebédet követően pedig mindenki vette a táskáját, búcsút intettünk és felültünk az új „házasokkal” a nászutas Zsuzsi vonatra. Tanultunk egymás iránti toleranciát, elfogadást, türelmet, kreativitás, kitartást, huncutkodást, némi színészkedést. Felfedeztünk tehetségeket is, és a csapatmunka kiváló volt mindenki részéről. A jó hangulat, a nevetés, a kaland folyamatos volt a tábor során mind a gyerekek, mind a felnőttek részéről. Jó kis csapat alakult ki a hétvégére, s akár jövőre is találkozna.

Köszönöm mindenkinek, hogy ez megvalósulhatott!

Mester Viktória, táborvezető

A program az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával valósult meg.