Búcsúzáskor így köszöntünk el: jövőre, veletek, ugyanitt

A Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ Nevelőszülői Hálózatának beszámolóját olvashatják

Varbó 2020. július 13-17.

Az idei nyár minden szempontból különleges. Különleges azért is, mert a Szeretetszolgálat támogatásával bővültek a már hagyományosnak számító tematikus táborozási lehetőségek. Lehetőséget kaptunk arra, hogy 20 fő, nevelőszülőnél élő gyermeket nyári élményekhez juttassunk. Így került megrendezésre Varbón, a Természetjáró tábor.

Már az odautazás is kalandos volt, ugyanis menetrend szerinti Volán busszal utaztunk a kb. 100 km-re lévő táborhelyre. Miskolcon át is kellett szállnunk, és várakoznunk, így a kb. másfél órát már „programmal” töltöttük: meglátogattuk és elmélkedtünk kicsit Miskolcon, a Búza téri görögkatolikus templomban. Utunkat tovább folytatva, kora délután érkeztünk meg Varbóra, ebbe a csendes, festői kis faluba a Bükk szélén. A délután a tábor elfoglalásával, közös házirendírással telt, majd 5 fős csapatokban megfestettük a tábor zászlóját, melyet ki is függesztettünk a bejáratnál. Vacsora után „éjszakai túrára” indultunk a varbói horgásztó körül, ami sok vicces helyzetet eredményezett, és sok nevetésre adott lehetőséget.

A második napon a falu nevezetességeivel ismerkedtünk: református templom, imaház, tájház. Elsétáltunk a falu temetőjébe, amelyben jellegzetes, boros pincéhez hasonló családi kripták találhatók. Délben, a hagyományos harangozást követően részesei voltunk egy szépséges harangjátéknak, mintegy 20 percen keresztül szólt a templom mind három harangja, amely felejthetetlen élmény volt. Ebéd után ismét séta következett, felkerestük a falu kondi parkját, ahol jót edzettünk, majd közös fagyizás következett. Vacsora után kvíz játékot következett, melyben számot adtunk az aznap megtanultakról.

A harmadik napunk fő témája a több kilométeres túra volt, a Bükki Nemzeti Park területén, melynek során felmentünk az Andó-kúthoz, a forráshoz. Útközben a tájra jellemző növényeket figyeltünk meg. Szerdán kora este ismét fagyiztunk. Vacsora után pedig – óriási kacagások közepette - pudingevő versenyt rendeztünk.

Csütörtök délelőttre meglepetés programot sikerült szervezni. Lovas szekérrel mentünk fel a hegyre, ahol – nekünk, alföldi embereknek – csodálatos látványban volt részünk. Ebéd utáni programunk a várva várt kalandpark volt, ahol 2 szinten lehetett teljesíteni. Két táborlakó kivételével mindenki kipróbálta merészségét, ügyességét. Este – bár 6 óra tájékán hatalmas eső kerekedett, de ez nem szeghette kedvünket - tábortűzzel zártuk a hetet.

Először értékeltük az együtt töltött napokat, mindenki elmondta véleményét. Emléklappal köszöntük meg egymásnak a jelenlétet, vicces kategóriákban győzteseket hirdettünk. Értékeltük a szobák tisztaságát, a tábori rendet. Mindenki kapott emlékül apró „zsákbamacska” ajándékot, és édességet, majd következett a vacsora: szalonna és virsli sütés, szalonna chipskészítés. A végén finom szörppel koccintottunk. Pénteken reggel még az időjárás is siratott bennünket, amikor szemerkélő esőben kissé szomorúan hazaindultunk. Ismét eltöltöttünk Miskolcon pár órát, voltunk a „sétáló utcában”, fotózkodtunk a színház előtt, meglátogattuk a Nagyboldogasszony Minorita templomot, majd a nap fénypontja: ebéd a McDonald’s-ban. Fáradtan, élményekkel telve érkeztünk haza a kora délutáni órákban. Búcsúzáskor így köszöntünk el: jövőre, veletek, ugyan itt.

Azt gondolom, teljesítettük a táborral szemben előzetesen megfogalmazott elvárásainkat. Aktív pihenést, kellő számú rekreációs és szakrális programot kínáltunk a gyereknek. Erősítettük bennük az összetartozást, egymásra való odafigyelést. Köszönjük szépen a fenntartói támogatást, amely nélkül nem jöhetett volna létre ez a remek tábor. Meggyőződésem, hogy felejthetetlen néhány napot töltöttünk együtt, amely nem csak a szórakozásról szólt, hanem lelki feltöltődésről, új ismeretek, tapasztalatok szerzéséről.

A kísérők nevében: Kaló Józsefné, nevelőszülő tanácsadó, táborvezető