A Szent Anna Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központban (korábbi neve: Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ), Hajdúnánáson március 9-én első alkalommal került megrendezésre egy olyan felnőtteknek, gyermekvédelemben dolgozó szakemberek szóló programsorozat, mely során lehetőség nyílik a Magyarországi Görögkatolikus Egyház sajátosságainak, jellegzetességeinek megismerésére, a keresztény szemlélet mélyítésére, illetve embertársaink, felebarátaink és önmagunkkal való viszonyunk ránézésére.

A minden hónapban megtartandó előadássorozatok konkrét témák köré szerveződnek, tematikusan felépítve így a rendszeres találkozást. Az előadó meghallgatása után pedig lehetőség nyílik a téma elmélyítésére, bővebb kibontására.  Az összejövetelek olyan fontos témákat ölelnek fel, mint a görögkatolikusság helye a kereszténységben és Magyarországon, a Szent Liturgia, az ünnepekhez kapcsolódó görögkatolikus hagyományok, a Szentháromság értelmezése, a nemi szerepek jelenléte és jelentősége a Bibliában, és további morálteológiai kérdések, melyek a család, a gyermekvállalás, a szexualitás és az elengedés témáját is feldolgozzák.

Évek óta jelentkező igény valósulhatott meg most, 2022-ben ezzel az előadássorozattal, mely a 2011-ben átvett gyermekvédelmi intézményben már akkor is megmutatkozott. Amikor a görögkatolikus egyház újra jelentős társadalmi szerepvállalása előtérbe került az árvák és elesettek támogatását illetően, egy nagyon fontos találkozás valósulhatott meg: a hit és a szakmaiság párbeszéde indult el. Az akkori lelkivezetők nagyon lelkesek és nyitottak voltak arra, hogy ez a kommunikáció megvalósuljon, s ők tanulhassanak a gyermekvédelmi működésről, s a gyerekek többszörösen traumatizált lelki világáról. Eltelt bő 10 év és ez a párbeszéd új szintre emelkedett, most a gyerekvédelem tanul az egyháztól. Tóth Lóránt diakónus lelkivezetőként nagyon fontosnak tartja, hogy a katolikus szemlélet és hagyomány összefonódjon a gyermekvédelmi, szakmai munkavégzéssel és magánéleti vonatkozással is, hisz’ a szakralitás és az Istenkeresés is minden emberi életciklus egy fontos és elkerülhetetlen pontja.

Első alkalmat Kocsis Fülöp Érsek atya nyitotta meg, a „Minek a 40 Uram irgalmazz?!” című előadásával, ahol az Aranyszájú Szent János Liturgiáján is oly’ gyakran elhangzó liturgikus mozzanat jelentőségére hívta fel a hallgatók figyelmét. A vallástörténeti gyökerektől elindulva választ kaphattak arra, hogy a kereszténység hogyan alakult ki Európában, hogyan vert gyökeret Magyarországon, s vált egyre erősebbé a görögkatolikusság, mely bizánci alapokon nyugszik, a bizánci rítust követi (pl. ikonábrázolás).

A kereszténység legfontosabb alapgondolata lett kimondva, miszerint „A kereszténység nem más, mint, hogy az Isten Fia leszületik a Földre! S maga Isten jön le közénk, mert Jézusban emberré lett!” „S ez által megnyílt az út az Éghez!”

Az Istenben három személy van jelen: Atya, Fiú, Szentlélek. A Szentlélek által pedig Isten lelkéhez tudunk kapcsolódni, melynek gyakorlati formája az imádság. Az imádságra, nemcsak mint beszélgetésre tekinthetünk, ez annál több, egy szerető, szeretetteljes együttlét az Istennel. Ezzel a gondolattal erősödött fel az az érzés, hogy az Isten szeretetre és jóra teremtette az embert, az Isten pedig maga a szeretet.

Az Uram Irgalmazz mondata, így tehát Az Uram Szeretlek! mondatot váltja föl. S ez a mondat, nem is egyszer hangzik el, hanem legalább 40-szer.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért is kell ezt a mondatot mégis 40-szer ismételgetni? Mi a jelentősége?

Az ismétlés nagyon erősen hat, az érzelmi érzékenységünket szólítja meg. Az ismétlés által a psziché jobban aktivizálódik és kizár mindent. Egy olyan rituálé, mely közelebb hozza az embert társaihoz, családjához és magához az Istenhez. Nem meggyőzni és nyomatékosítani akar csupán ez a mondat, hanem körülölelni. Egységet és teljességet adni, emlékeket felidézni, és felerősíteni, mely az élő Istenkapcsolatot is életben és állandó mozgásban tartja. Ebben a rítusok, az énekek, az illatok (pl. tömjénezés) mind a segítségünkre sietnek.

Isten egyenlő a Szeretettel, egy olyan szeretetkapcsolatban vagyunk mi emberek, az a biztos tudás és érzés áll rendelkezésünkre, hogy szeretve vagyok és én is képes vagyok szeretni!

Ez a bizánci lelkület és szemlélet különbözteti meg a keleti embert a nyugati embertől, hisz’ a görögkatolikus vallásgyakorlásban is az érzelmi hangsúlyosság mutatkozik meg. Ez az érzelmi többlet az egyik nagy kincse a görögkatolikus egyháznak, amely az énekek éneklésében is megfigyelhető.

Ezekkel a gondolatokkal nyílt meg az első előadás és hívott bennünket életre a további kincskeresésben.

Köszönjük Fülöp Atyának, hogy ezt a kincskereső túrát elindította, és Lóránt diakónusnak, hogy túravezetőként továbbra is kísér bennünket! Várjuk a további folytatást! Isten áldásával!

Asztalos - Nagy Erika