„Ez a nap más, mint a többi…” – hangzik mindez Halász Judit sokak által jól ismert születésnapi dalában. Ez a nap most nekünk is más, mint a többi, december 6-án van ugyanis a születésnapunk, tizenhárom éves a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat, ennek apropóján pedig Ungvári Sándor igazgató összegezte az elmúlt időszakot, majd kitekintett előre.

– A Magyar Államkincstárnál szerzett tapasztalataimra építve – emlékezett vissza a 2010-es alapításra Ungvári Sándor – Dr. Seszták István – mára már főhelynök – atya mellett kezdtem el a feladatvégzésem 2011 januárjában.
Tizenhárom évet nem könnyű leírni, sőt. Mégis arra kértem a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat vezetőjét, próbáljon meg számot vetni, hiszen biztosan élt meg mélységeket és magasságokat, szebb és nehezebb napokat.
– Az első kilenc hónap nagyon gyümölcsöző volt, mondhatni, repülőrajtot vettünk a munka terén. Azt kell látnia ebben mindenkinek, hogy a mi Szeretetszolgálatunk egy intézmények sokaságából összeálló rendszer. Az évek során volt, hogy intézményt alapítottunk, adtunk át, vettünk át, mondhatni, egy állandó kihívást adott és ad ez az életemnek. Mindemellett van egy olyan fenntartói csapatom, akiknek mindig munkát tudtam biztosítani az elmúlt tizenhárom év során, és valóban, ebben voltak magasságok és mélységek, de együtt éltek meg, együtt éltük át, segítettük egymást jóban, rosszban. Most pedig ez a kör csak még inkább kiszélesedik. Ezekre mindre nagyon büszke vagyok. Fejlesztettünk is persze intézményről intézményre, de ott mindenhol van egy-egy vezető, aki ebben markáns szerepet játszik. Viszont azt érzem, hogy minden ágát megnézve ennek a fának, ez egy olyan fa, mely tizenhárom éve terem, jó gyümölcsöt terem – összegzett Ungvári Sándor.
És, hogy mit jelent konkrétan az ő számára, az ő életében a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat? Arra egy szóval válaszolt igazgató úr, majd kibontotta. – Nekem a családot jelenti! Hiszem, hogy e tevékenységemnek köszönhetem a szerető feleségem, a két szép gyermekem, egy nehéz helyzetből kerültem ki, azon segített át a Jóisten akkoriban a Szeretetszolgálatunkkal. Az első szó, ami pedig ezek után az eszembe jut, az a hála. Dolgozni kell mindezért, de hálás vagyok az Úrnak, hogy mindezt az utamba vezette, képesek talált rá, ez számomra mai napig is egy óriási ajándék – foglalta össze gondolatait igazgató úr.
Ungvári Sándor a 2024-es évre is előre tekintett. – Amink megvan, azt meg kell őriznünk. Ez most a legfontosabb, de fejlesztésekben is gondolkodunk úgy az épületek terén, mint a munkatársak kapcsán. Ezen kívül pedig a támogatott lakhatás projektünket szeretnénk beindítani. Az infrastrukturális része már megvan, a célunk ezután feltölteni ellátottakkal ezt az intézményünket is. Valamint a debreceni Szent Matróna Görögkatolius Ápoló-Gondozó Otthonban tervezünk idősgondozást integráltan megvalósítani a fogyatékos ellátás mellett – osztotta meg terveit ekképp igazgató úr.
Végül pedig üzent Ungvári Sándor az adventre, karácsonyra önöknek itt a honlapunkon: – Ha a születésnapunkra, ha a karácsonyi ünnepkörre gondolok, a hála jut eszembe. Minden ünnep más ugyan, de abban talán megegyezhetünk, hogy a karácsony az, amikor le tudunk, vagy le kell tudnunk lassítani, hálát kell adnunk mindenért. Tegyük félre a földi gondjainkat, koncentráljunk az életünk legfontosabb dolgaira ebben az időszakban hálával.

Palánki István